Utolsó pillanatok

A helyzet sokkal rosszabb, mint Norvégiában volt. Ott én voltam az egyik, aki legelőször ment haza, így csak egyszer kellett elköszönni mindenkitől, egy búcsúbulin kellett ott lenni és elég volt 3 napot végigsírni (az utolsó vizsgámtól a repülőgép indulásáig kb :). Itt viszont én vagyok az egyik, aki utoljára megy haza, szóval lassan két hete mást sem csinálok, mint búcsúbulik, elköszönés, sírás...Utálok búcsúzkodni, akkor is, mikor otthonról megyek el és akkor is, mikor külföldről megyek haza. Nyilván látni fogjuk még egymást az itteniek legtöbbjével, de sosem lesz már olyan, mint itt volt. És bár Sao Paulo és az én kapcsolatom nem volt egy első látásra szerelem (kicsit sem :D) és továbbra is inkább egy szeretlek-utállak kapcsolat, nagyon sok minden fog innen hiányozni és végeredményben nagyon örülök, hogy végig maradtam, mert nagyon sok mindent tapasztaltam/tanultam. Egy hét múlva ilyenkor, már remélhetőleg minden bepakolva és útra készen...

Hát íme a teljesség igénye nélkül, hogy mi is az, ami nagyon fog hiányozni Brazíliából (nem fontossági sorrendben):

• a brazil emberek, akik mindig pozitívak, elégedettek mindennel, mosolyognak és bármikor készen állnak meginni egy caipirinhat, sambázni, bulizni és nyilván sosem dolgozni ;)
• a frissen facsart gyümölcslevek nagyon olcsón, bármilyen gyümölcsből, bárhol és bármikor
• a bulik, amik ha lehet még őrültebbek, mint Budapesten
• a nap, a meleg és a tengerpart, ami mindig elérhető közelségben van, még ha Sao Pauloban szakad is az eső
• Renato és a családja, akiknek talán a legtöbbet köszönhetek és a legtöbbet segítettek nekem
• Naninha, Doca, Uly és Anna, akik tulajdonképpen márciustól a családom voltak
• Noemia, aki hetente háromszor kitakarít nálunk (na ez nagyon fog hiányozni otthon :D)
• a narancsos-sárgarépás joghurt és a Coca-Cola Light Plus
• rodizio sushi (korlátlan fogyasztás) és churrasco (tipikus brazil grill, szintén korlátlan fogyasztás)
• a kedvenc Lanchonete-m (tipikus brazil "étterem"), ahol a pincérfiúk lelkesen integetnek akkor is, ha csak elsétálok előtte és imádják, ha portugálul beszélek hozzájuk (nem is értem, mi vicces van ebben :D ), ezért folyton kérdeznek és beszéltetnek
• file de frango com fritas, arroz, feijao e salada, avagy a tipikus brazil ebéd: grillcsirke sültkrumplival, rizzsel, feijaoval és salátával 10 reálért
• az open bar partyk, ahol belépőt kell fizetni és utána korlátlan a fogyasztás (ez itt nagyon hasznos, mert előre megveszed a jegyed és nem kell magaddal már több pénzt vinned, amit elrabolhatnak...)
• silent partyk, ahol 3dj játszik egy időben és te döntheted el, hogy mit akarsz hallgatni a saját füllhallgatódban
• és persze nagyon sokan, akik rögtön, később, vagy csak a legvégén, de barátok lettek (a teljesség igénye nélkül): Hanna, Lívi, Ferdinand, Bertrand, Peti, Kristiina, Juliano, Cristina, Pierre, Am, Émilie, Sabine, Madeleine, Fabienne, Aimee, Daniel, Sheila, Ruthie

És persze sok minden van, ami egyáltalán nem fog innen hiányozni és ami sokszor nagyon idegesítő és dühítő volt és lényegesen megnehezítette ezt az 5 hónapot. Na de ezeket majd egyszer máskor...;)