Utolsó nap, vasárnap, egy kicsit később keltünk fel. Hajnalban szakadt az eső, szóval nem tudtunk volna úgysem elindulni hamarabb. Nagyon jól jött ez a kis engedmény! :) 8 körül megreggeliztünk, elköszöntünk a gyerekektől és elindultunk az utolsó programra.
Meglátogattunk egy indián falut a hajóháztól nem olyan messze. Ez volt az a program, ami nekem egy kicsit túrista szagú volt és kevésbé természetes, de valamiből ugye nekik is meg kell élniük!:) Ezek az őslakos indiánok itt élnek és kézzel készített tárgyakat árulnak, illetve eredeti ősi rituálékat mutatnak be. A törzsfőnök fogadott minket, elmondta a legalapvetőbb dolgokat a faluról és a rituáléról is. Amit mi láttunk, az egy része volt annak a hagyományos rituálénak, amit évente egyszer rendeznek meg és 24 órán keresztül tart. Játszottak mindenféle ősi hangszeren, énekeltek és táncoltak is közben. Minket is belevontak a dologba, ami elég viccesre sikerült, mivel egyáltalán nem tudtuk követni az össze-vissza rohangálásukat. Én konkrétan fotózni sem tudtam rendesen, úgy nevettem egész végig... :D
A rituálé után kifestettek minket hasonlóan, mint ahogy ők ki voltak festve. Ehhez egy olyan gyümölcsöt használtak, amiben természetes festék van, pirosan fog. Ez egyébként naptejként is funkcionál, szóval egész úton visszafelé azon aggódtunk, hogy nehogy megmaradjanak ezek a minták az arcunkon, de szerencsére időben sikerült lemosni. :)
Picit még sétáltunk a faluban a rituálé után, de sajnos indulnunk kellett vissza, mert ebéd után már jött értünk a hajó és vitt minket vissza Manausba. Mivel minden nap ugyanaz az iszapízű hal volt az ebéd, így utolsó nap már csak rizst voltam képes enni gyümölccsel, a hal reménytelen próbálkozás volt. :)
2 óra hajóút után visszaértünk Manausba, ahol volt még 8 óránk visszarázódni a civilizációba (tusolás, rendes vacsi, meg ilyen apróságnak tűnő, de 4 nap dzsungel után hatalmas dolgok:), mert a repülő hajnal 2 órakor indult Brazíliavárosba, ahol még át is kellett szállnunk két óra várakozás után. Szerintem ez volt életem leghosszabb éjszakája. A gépen épp hogy elaludtunk, hozták a kaját, megint éppen alvás, és már meg is érkeztünk Brazíliavárosba. Ott megfagytunk az agyonlégkondizott reptéren, majd a gép a kifutópályáról visszafordult műszaki hiba miatt. Becsületükre legyen mondva, hogy egy órán belül előállítottak egy teljesen új gépet, szóval csak kb 2 órás késéssel érkeztünk meg Sao Paulóba.
Próbálkoztam videó feltöltésével a rituáléról, de sajnos a blog megint nem a jóbarátom és nem töltötte fel...talán legközelebb! :)
Erika, te egy tökös csaj vagy:))
VálaszTörlés