2010. június 5., szombat

Born to be wild - Dzsungel túra 4. nap

A dzsungelben töltött éjszaka egész rövidre sikerült, ugyanis még napfelkelte előtt, hajnal fél 6 körül ébresztett minket a túravezetőnk. Összepakoltunk az előző esti tábortűz után, leszedtük a függőágyakat és már indultunk is. 2 óra csónakázás után érkeztünk arra a helyre, ahol szerintem az egyik legérdekesebb program várt minket! :)

Egy család, aki meglepő módon szintén a semmi közepén lakik egy vízre épített házban, rendszeresen eteti a delfineket, akik emiatt folyton ott vannak a környéken. Ezek a delfinek nem teljesen úgy néznek ki, mint a tengeri palackorrú delfinek, de hasonlóak. Rózsaszín és szürke szinűek és tudtommal ez a faj csak itt, az Amazonasban él. Mikor odaértünk, kb 5 delfin körözött a ház körül. Két srác etette őket hallal, mi pedig úszhattunk közben velük a vízben. Mivel ezek nem betanított delfinek, hanem tulajdonképpen vadállatok, ezért érdemes volt vigyázni velük. Nem olyan barátságosak és játékosak, mint a tengeri delfinek és eléggé tartanak is az embertől egészen addig, amíg látod őket, a víz alatt viszont hozzánk is értek. A víz nagyon fekete, így csak akkor lehet észrevenni őket, amikor már feljönnek teljesen a tetejére, szóval nem egyszer nagyon megijedtünk tőlük, mikor hozzánk értek. Csak egy volt az 5 közül, amelyik kiugrott a halért a vízből, a többi elég tartozkodó volt és a víz alól vette csak el a halat. Nagyon küzdöttek a halért, szóval két lányt meg is haraptak véletlenül...persze semmi vészes, túlélték mind a ketten! :D Nagyon érdekes volt velük úszni, meg kicsit félelmetes is. Delfin, tehát nem tart az ember tőle (tudjuk mi él a köztudatban a delfinekről), de mégis kicsit rémisztő, hogy ott úszik 5 hatalmas állat körülötted és tulajdonképpen az ujjadat is képesek leharapni, olyan erős a foguk. Minden esetre én nagyon élveztem, meg is tudtuk őket fogni meg minden, nagy élmény volt!:)

Miután a delfinek megunták a tapogatást és már éhesek sem voltak, nem nagyon jöttek közel, csak tisztes távolságban úszkáltak körülöttünk. Elég volt nekik annyi belőlünk, szóval kijöttünk a vízből. Megreggeliztünk még ott, majd elindultunk vissza abba a hajóházba, ahol első este aludtunk. Ez olyan 3 órás csónakázás volt, nem igazán éreztük a popsinkat, mikor megérkeztünk! :D Útközben megnéztünk pár hatalmas, több száz éves fát. Elképesztően nagyok voltak, de 1 perc után elég volt a látványból, mert olyan mennyiségű szúnyog volt ott, hogy nem lehetett tovább maradni :S

Itt megebédeltünk és kicsit pihiztünk meg fürödtünk a reggeli koránkelés után. Sajnos kettő körül odaért egy nagy túristacsoport (kb 20 ember), akik csak arra az egy napra jöttek és nagyon túristák voltak, szóval nem nagyon örültünk nekik!:D De tulajdonképpen mindegy is volt nekünk, mert mi indultunk a faluba, ahol harmadik éjjel aludtunk. Voltunk olyan szerencsések, hogy az utolsó estét egy helyi családnál tölthettük, ez nagyon érdekes volt.

A család a vízparton él, a "falutól" fél óra sétára. Nagyon sokan vannak, és nem igazán sikerült kiderítenem, ki kinek a kije, pedig nagyon próbálkoztam. :) Mikor odaértünk, csak a kicsik és a legnagyobb lány volt otthon, aki már nekünk készítette elő a vacsorát. A ház 3 részre volt osztva. A legnagyobb szoba a nappali, itt volt tv is. Az elektromosságot egy éve vezették be, szóval volt hűtő és tűzhely is. A tv-t kb úgy bámulták egész este, mint valószínűleg az európaiak évtizedekkel ezelőtt. A cipőt le kellett venni a bejáratnál, habár semmilyen különbség nem volt a kinti és benti padlózat között (a bentit valószínűleg gyakrabban söprögették, mert tényleg tiszta volt, még ha nem is nézett annak ki :). Tusoló is volt az udvaron, egy nagy vödörszerű valamiben gyűjtötték az esővizet és azzal tusoltak. A vacsora nagyon érdekes volt, mert mi jólnevelt európaiak szépen odaültünk az asztalhoz és késsel, villával ettünk. Ők beültek a tv elé a földre vagy a függőágyakba és ott ettek kézzel, villával, éppen ki mivel.

Gyerekből volt mindenféle korú és nemű, szóval elővehettük gyermeki és felnőttesebb énünket is. Dominóztunk, rajzoltunk, színeztünk velük, tanítottuk őket angolul, és mindent nagyon élveztünk. A legkisebb kislány, Vitória 3 év körüli volt. Próbáltam vele barátkozni, de elég szégyellős volt. Egy idő után viszont magától odajött hozzám, felmászott a padra és beleült az ölembe, szóval onnantól nagy barátok voltunk egész éjjel. :)

Mi a nappaliban aludtunk a függőágyainkban, a család össze-vissza. Volt aki a másik szobában (többnyire a kicsik), volt aki velünk a nappaliban függőágyban vagy csak simán a földön. Szerintem tuti aludtunk 15-en is abban az egy szobában! :D

Nagyon jó volt, hogy ott tudtuk tölteni náluk ezt az estét, mert így legalább azt is láttuk, hogyan élnek itt valójában az emberek. Teljesen természetesen viselkedtek és nem igazán zavarta őket a jelenlétünk (kivéve a gyerekek kíváncsiskodását), szóval biztos vagyok benne, hogy egy normál napjuk/estéjük is így telik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése