2010. május 30., vasárnap

Born to be wild - Dzsungel túra 2.nap

Második nap reggel 8kor indultunk a dzsungelbe. A kikötőből egy kis hajó vitt minket a helyig, ahol első este aludtunk. Odafelé megnéztünk két érdekességet. Az egyik a pont, ahol két folyó egymásba folyik. A Rio Negro víze fekete, míg a másik folyóé fehér. Mind a hőmérségletük, mind pedig az összetétellük más, így nem keverednek, látni lehet a választóvonalat, ahol összefolynak. Fantasztikus! Utána megálltunk még egy helyen, ahol hatalmas vizililiomok (?? :) voltak. Nem tudom megmondani, hányszorosa a normál méretűnek, de tényleg hatalmasak.

Kb 2 óra hajókázás után érkeztünk meg tulajdonképpen a semmi közepére. A folyóra volt építve egy ház, amiben 10 szoba volt. Itt töltöttük az első éjszakát egy amerikai sráccal, egy holland házaspárral (nászúton voltak, a lány nagyon örülhetett a 7 egyetemista lány megérkezésének...:D) és egy brazil lánnyal meg pasival. Elektromosság persze nincs, a szobáknak nem volt rendes fala (minden állat be tudott menni és hát be is ment) és a zuhanyzó tulajdonképpen a folyóvíz felvezetése volt, szóval teljesen mindegy volt, hogy a folyóban fürdesz vagy zuhanyzol :)

Itt megkaptuk a saját idegenvezetőnket, aki 24 órában volt velünk a túra végéig. Ő egy venezuelai srác, aki általában évente 4 hónapot tölt a dzsungelben túrák vezetésével. Nagyon aranyos és közvetlen srác volt, tényleg mindenben rendelkezésünkre állt kora reggeltől késő estig. Szerencsére angolul is viszonylag jól beszélt, szóval ezzel sem volt gond. Egy gyors ebéd után már ültünk is a csónakba és mentünk piranha horgászatra. Emiatt nagyon izgatottak voltunk, de őszintén szólva hamar meguntuk. Iszonyatosan meleg volt, így a piranhak nagyon mélyen voltak a vízben és nagyon ügyesen ették le a horogról a húst fél perc alatt. Összesen kettőt fogtunk, majd tovább is álltunk, ennyi elég volt :D

A piranhahorgászat után elmentünk megnézni a naplementét a madarak szigeténél. Ez fantasztikus volt és nagyon érdekes! Nagyon pici szigetszerű valami a folyóban, ahol a madarak esténként gyülekeznek. Mikor mi odaértünk, kb 10 darab keringett a fejünk felett. Fél órával később már biztosan több mint egymillió madár is volt ott. Majd egyszer csak elkezdtek tömegével zuhanórepülni és leszállni a szigetre, ahol az éjszakát töltik. Nagyon félelmetes volt, kb mint a Madarak c. filmben. :D

8 körül visszamentünk vacsizni, majd este 9kor elindultunk kajmánvadászatra. Mivel Amazóniában a nappal iszonyatosan meleg, így a legtöbb állatot csak éjjel lehet látni. Kajmánt egyet sem láttunk nappal (abban a vízben fürödtünk nappal, ahol éjjel vadásztuk őket), éjjel viszont tele van a víz világító szemekkel. A teljes sötétségben mindenféle kivilágítás nélkül elmentünk a csónakkal egy mocsaras helyre, ahol a víz kb fél méter mély volt. Az idegenvezetőnk kiszállt a csónakból és fél perc múlva két bébikajmánnal tért vissza. Odaadta a kezünkbe, majd elment hozni egy nagyobbat is. A kicsik pár hónaposak voltak, a nagyobb olyan egy év körüli. Megfoghattuk őket, mesélt róluk elég sokat, majd visszaengedtük őket a vízbe.


Éjfél körül értünk vissza a hajó-házba, ahol bezuhantunk az ágyba a pókok és csótányok közé. Annyira fáradtak voltunk, hogy még ez sem érdekelt senkit, mindenki simán elaludt fél perc alatt... :)

A videó a madarak szigeténél készült. Nem adja igazán vissza, amilyen élőben volt, de mégis egy kis ízelítő.


video

Egypercesek - 2010. május 30.

Mivel tegnap nem mentem bulizni, így ma reggel viszonylag korán fel tudtam kelni. Vasárnap nem szoktam futni, mert nagyon tele van a park. Ma reggel viszont annyira tökéletes futó idő volt, hogy mégis kimentem. Lelkesen futottam a szokásos körömet, hallgattam a zenét, amikor láttam, hogy előttem sétál egy pasi focimezben, körülötte két öltönyös testőr és mindenki fotózza. Fogalmam sem volt hátulról, hogy ki lehet ő, de nem is nagyon izgatott, elég gyakran lehet itt ilyennel találkozni (politikusok is idejárnak pl futni). Aztán kikerültem és hátranéztem azért, hogy mégis ki ő...És nem, nem politikus volt, nem is valami szappanoperasztár és nem is énekes, hanem PELÉ maga. Pelé, minden idők egyik legnagyobb focistája, a háromszoros világbajnok brazil labdarúgó válogatott, aki 1323 meccset és 1281 gólt tudhat maga mögött. Nem igazán akartam elhinni, így itthon megnéztem még rengeteg képet, hogy tényleg tuti ő volt-e az és nincs-e már Dél-Afrikában és stb. Hihetetlen...Azt hiszem, ha Őt láttam személyesen Brazíliában, akkor már láttam mindent! :D

2010. május 27., csütörtök

Born to be wild - Dzsungel túra 1. nap


A dzsungel túra minden egyes napja külön bejegyzést kap, mivel annyira sok minden történt, hogy nehéz egy bejegyzésben mindent leírni. Szóval az első nap...

Kedden éjjel 11 órakor indult a repülőgépünk Manausba, ami az Amazonasban az egyik legnagyobb város és innen indítanak nagyon sok dzsungel túrát. 4 óra repülés után éjjel 2kor értünk oda (1 óra időeltolódás van, tudok számolni :D). A reptéren várt ránk két autó, amit a hostel küldött értünk. Manausról tudni kell, hogy nem éppen a legbiztonságosabb város Brazíliában, így nem túl szerencsés 7 európai lánynak (3 szőke :D) még csak taxit sem fogni az éjszaka közepén. Jah, mert hogy 7-en lányok vállaltuk be ezt a dzsungel túrát, amin mindenki ki volt akadva. Senki nem nézte ki belőlünk, hogy végig fogjuk csinálni :D.


Elég sokáig tartott mindent elintézni a hostelben, így 5 körül feküdtünk csak le aludni. Másnap reggeli után elindultunk a városba, hogy lefixáljuk a dzsungeltúrát. Itt kb mindenki ennek szervezésével foglalkozik, szóval az utcán jönnek utánad és próbálnak meggyőzni, hogy velük menj. Elég idegesítő... Kb 4 utazási irodát kérdeztünk meg. Mindenhol elég magas árakról indultunk, de hamar felvilágosítottuk őket, hogy ne is próbálkozzanak, mert egy ideje itt lakunk már Brazíliában, tudjuk, hogy működik ez. Volt olyan hely, ahol a 4 napos túrát a pasi 1250R$-t akarta eladni, és végül 500 R$-ra alkudtuk le, ami még mindig sok. Végül egy olyan iroda mellett döntöttünk, aminek a vezetője egy holland pasi volt. Az európaiakban még mindig jobban megbízunk, mint a brazilokban és ő adta a legjobb árat is. A 4 napos túráért saját , angolul beszélő idegenvezetővel (24 órában velünk van), minden programmal, étkezéssel és szállással (hahhahaaa :)) összesen 350 R$-t fizettünk, ami kb 38.000 Ft. Én ezt abszolút nem tartom soknak, és szerintem ti sem fogjátok, ha meglátjátok, mennyi mindent csináltunk :)

A pasi elmondta nekünk, mi mindenre lesz szükségünk kint a dzsungelben. Persze mi igazi lányok módjára nagyon felkészültek voltunk, így több minden hiányzott :D. Elmentünk venni esőkabátot, zseblámpát és valamit a fejünkre, mert a folytonosan ezer fokkal sütő nap miatt anélkül nem lehet kibírni. A pasi is eljött velünk, segíteni akart alkudni mindenhol, de elég béna volt. :D

Mire mindent elintéztünk, már kb este 6 volt, szóval a városból nem sokat láttunk, de őszintén szólva az útikönyvem szerint is csak 3 dolog van, amit érdemes megnézni. El akartunk menni még egy utolsó civilizált vacsorára, de ez kb akkora kihívást jelentett, mint anyuékkal éttermet találni Foz do Iguazuban. Konkrétan semmi nem volt nyitva este 8kor. Hosszú keresgélés után találtunk egy éttermet, ami nagyon olcsó volt és nagyon finom is, szóval a vacsi és egy caipirinha után este 11kor már aludtunk is, mert másnap fél 7kor kelni kellett, hogy induljunk ki a dzsungelbe.. ;)

2010. május 17., hétfő

Virada Cultural Paulista 2010


Virada Cultural Paulista egy 24 órás kultúrális rendezvény Sao Paulo belvárosában. Teljesen ingyenes, a város által szervezett, nagyon színvonalas fesztivál. Egyáltalán nem szponzorált, számomra elképesztő, hogy ilyen rendezvény megszervezésére a város önerőből képes. Összesen körülbelül 30 színpadot állítottak fel, és mindenhol más-más stílusú zene szólt a komolyzenétől a legkeményebb rave partyig. Méreteiben szerintem volt olyan kb, mint a Sziget.

Virada Cultural szombaton este 6kor a Buena Vista Social Club (Kuba) előadásával kezdődött. Teljesen sötét volt a színpad, de lehetett hallani, hogy valaki harmónikázik. Kb fél perccel később reflektorral megvilágítottak egy lányt, aki két magas épület közé kifeszített kötélen hintázott és közben harmónikán játszott. Fantasztikus volt, sajnos videót azóta sem találok róla. Egyébként ezt a kifeszített kötelet minden előadás alatt használták a későbbiekben is (pl. volt egy artista lány, meg egy boszorkány is, akit lelógattak a kötélen és úgy ment a söprűjén).

Utána elmentünk egy modern tánc előadásra, ami túl modern volt és nem nagyon értettük :), így hamar ott is hagytuk. Egész este mászkáltunk össze-vissza, voltunk Céu-n (Brazília), The Temptations-ön (USA), és még sok másféle koncerten, amiről fogalmam sincs, hol és mi volt (valaki lenyúlta a programfüzetem és as térképem:), de nagyon jó volt!

A belvárosról tudni kell, hogy az egyik legveszélyesebb része Sao Paulonak. Ezen persze nem segít, hogy több millió ember jön még ide (nem tudom, mennyire látszik a képen, de az ott mind ember), így nagyon durva biztonsági intézkedések voltak...és még így is többünket kiraboltak (engem nem). A legérdekesebb az volt, hogy az egész belváros felett körözött pár helikopter hatalmas reflektorokkal. Az egyik szőke finn lány épp a reagee színpadnál táncolt, amikor a reflektor megállt felette és fél percen belül 4 rendőr volt ott. Közölték vele, hogy ez egy szőke külföldi lánynak nagyon veszélyes helyszín, szóval el kell mennie innen. És el is vezették egy másik színpadhoz. Hát igen, Sao Paulo...

Egészen vasárnap hajnal 5ig bírtuk, amikor is feladtuk az előző napi éjszakázásból eredő fáradtság után (akkor reggel 8kor feküdtünk le :) és elmentünk haza. Vasárnap viszont délután 3kor ismét ott voltunk, mert az ABBA The Show világturnéjának brazil állomása is a Virada Cultural volt. Ez az ABBA hivatalos tribute zenekara és showja, Magyarországon is voltak már 2009-ben kétszer az Arénában teltház előtt, illetve 2010. február 13-án és 14-én az Arénában és Debrecenben a Főnixben. Mi kicsit féltünk tőle, mert ugye az énekesek nem az eredetiek és az ABBA elég karakteres és híres zenekar ahhoz, hogy ez nagyon sokat számítson, de iszonyatosan jó volt. Rengetegen voltak és bár a brazilok nagy része nem nagyon tudta a szöveget (ugye nem beszélnek angolul...svédül meg még annyira sem :D) és ez kisebb nehézséget meg beégést okozott az énekeltetős részeknél, de azért nagyon jó volt a hangulat. Itt volt az a szaxofonos és dobos is, akik még az eredeti ABBA-ban játszottak.

Utána még megpróbálkoztam egy balett előadással, de a felpörgött ABBA hangulat után Csajkovszkij kicsit (túl:) komoly volt, szóval eljöttem haza és megfőztem életem első csirkepaprikását nokedlivel és uborkasalátával. Nagyon jól sikerült, és a lakótársaimnak is nagyon ízlett! :)

Itt van egy kis ízelítő az ABBA The Show-ból:
A minősége elég rossz, de jó kis válogatás és még mi is rajta vagyunk :) A második számnál (I do, I do, I do) két ember keze látszik pár sorral előrébb a levegőben. Ők Cristian (Kolumbia) és Lívi (Magyarország :), mi pedig mellettük, kevésbé kalimpálva :D

2010. május 5., szerda

Ilha Grande és Paraty

Mivel Sao Pauloban rövid időt eltölteni is sok, így pár cserediákkal úgy döntöttünk, hogy a hétvégét a tengerparton töltjük. Mivel elég hirtelen döntés volt, így semmit sem terveztünk meg, de ez így volt tökéletes. Pénteken délután megvettük a jegyünket és este 11-kor indultunk Angra dos Reisbe, ahova 8 óra buszozás után reggel 7-re érkeztünk meg. Ezt a város más néven favella városnak is szokták nevezni, mivel - bár régen nagyon szép kolonális város volt - annyira elterjeszkedtek a favellák, hogy ma már az egész város egy összefüggő favella. Hát nem valami szívmelengető város...Szerencsére csak 1 órát kellett itt maradnunk, mert 8-kor indult az első katamarán Ilha Grande-ba. Ez a sziget Rio de Janeiro állam legnagyobb, legszebb és a túristák által legkedveltebb szigete. Szerencsére most tél van, így nincs túrista szezon, így mi megúsztuk a német és ázsiai túristák tömkelegét. :)

Szombaton elmentünk Lopes Mendesre. Ide lehet menni gyalog is (kb 3 óra túra, amiben hegymászás is van), illetve hajóval is. Mivel mi elég későn értünk oda, így már csak a hajós verziót választhattuk, pedig én nagyon szerettem volna a 3 órás túrát végigcsinálni az esőerdőben. Lopes Mendes a sziget legnagyobb és leghíresebb strandja, ami a szörfösök által nagyon kedvelt. Fürödni a nagy hullámok miatt bent nem is lehetett, csak a parthoz közel eső részeken, de így is nagyon jó volt. Szinte senki sem volt, ezer ágra sütött a nap, az egész napot ott töltöttük. Vasárnap egy másik strandra mentünk, ahova kb 1 órás sétaút vezetett. Nagyon szép volt, az erdőben kellett menni egész egy kis öbölig, ahol a strand volt. Ugyanezen a napon a francia srác elment megmászni a Papagaio nevű hegyet, mely a sziget legmagasabb pontja. Nevét arról kapta, hogy úgy néz ki a teteje, mint egy papagáj csőre, és erről a pontról körbe lehet látni az egész környéket. Sajnos a túravezető nagyon drága volt, nélküle pedig nem lehet feljutni (3 hete egy túrista megpróbálta, azóta sem találják...), így ezt is kihagytam. Abból a szempontból teljesen megérte, hogy útban a strand felé találtunk egy természetes csúszdát. Ez ezen a környéken elég gyakori, a lefolyó víz nagyjából simára mossa a sziklát, így azon le lehet csúszni. Csak ketten voltunk, akik ezt ki akartuk próbálni, és Daniel nem volt elég bátor, hogy az első legyen, így hát ezt nekem kellett bevállalnom. A végeredményt a videón láthatjátok (lehorzsolt kar és láb :D), de nagyon jó volt, az első sikertelen próbálkozás után még nagyon sokszor lecsúsztam.

Vasárnap este az utolsó katamaránnal visszamentünk Angra dos Reis-ba, ahonnan 2 órát buszoztunk Paraty-ba. Paraty szintén egy kolonális város és ez szerencsére meg tudta őrizni ezt a jelleget. A város nagyon pici, egy nap alatt vagy háromszor körbejártuk. Sok látnivaló nincs, de maga a város és az építészet csodálatos. Innen busszal elmentünk egy 20 percre lévő vízeséshez, ami tulajdonképpen szintén egy természetes csúszda, csak sokkal nagyobb. Ez elég ijesztő volt már, mert a tetejéről egyáltalán nem lehetett látni az alját, szóval fogalmunk sem volt, hova érkezünk. Kipróbáltam, nagyon féltem, de túléltem. Viszont egyszer elég volt...:D

Hétfőn este fél 12-kor indult a buszunk vissza Sao Pauloba, ahova reggel fél 5-kor érkeztünk meg. Ez a három nap volt a legköltség- és időhatékonyabb út, amire elmentünk Brazíliában. Ilha Grande és Paraty is maga a természet, az ember akkor sem tudna sok pénzt költeni, ha akarna :) Szóval mindenképpen megérte, pláne Ilha Grande...kb maga a paradicsom! :)



video