Anyu és Apu Brazíliában - Sao Paulo

Anyu és apu tegnap, azaz szombaton reggel megérkeztek Sao Pauloba.Nem tudtunk rögtön becsekkolni a hotelbe, mert a reggel 9 kicsit korai volt ehhez, így nálam vártuk meg a delet. A gyors tusi után egy jellegzetes brazil ebéddel kezdtünk (itt a feijao volt a lényeg, ami ugye bab rizzsel és a brazilok mindenhez ezt eszik...de tényleg mindenhez!!). Utána elsétáltunk az Ibirapuera Parkba, ahol én futni szoktam és ahol egyébként rengeteg látnivaló is van. Ez Sao Paulo legnagyobb zöld területe nagyon szép növényekkel és állatokkal. Itt elkapott minket az igazi brazil trópusi eső, de semmi gond, legalább ezt is látták :) Utána felsétáltunk még Av. Paulistára kicsit körbenézni, de elég fáradtak voltak a hosszú út és az időeltolódás miatt, így egy sör után el is mentek aludni.

Ma reggel megnéztük a szokásos vasárnapi vásárt a Museu de Arte de Sao Paulo (MASP - Sao Paulo szépművészeti múzeuma), majd elmentünk Sao Paulo óváros részébe. Itt megnéztünk pár nevezetességet, mint például a Catedral Metropolitana-t (8000 ember fér be ebbe a templomba), a Pátio do Colégio-t (itt alapították a várost), illetve felmentünk Sao Paulo egyik legmagasabb épületének, az Edifício Itália-nak a tetejére (45. emelet) megnézni a kilátást. Utána leültünk ebédelni, ahol sikerült belebotlanunk nem kevés Sao Paulo FC drukkerbe, akik a mai SPFC kontra Corinthias örökrangadóra készültek. Na most ez a meccs itt kb olyan státusszal bír, mint otthon egy Fradi vs. UTE, szóval el tudjátok képzelni, milyen hangulat volt. Teljesen felpörgették magukat már délután 2 órakor, doboltak, kiabáltak meg minden, csak mint a fradisták...pont annyi rendőr is volt körülöttük :D Minden esetre jó volt ezt látni (távolról :), teljesen biztos, hogy a brazilok abszolút foci fanatisták. :) A végeredmény egyébként 4:3 lett a Corinthiasnak, szóval gondolom utána már nem voltak ennyire boldogok...

Délután még sétáltunk egy kicsit az Oscar Freire-n, ami az itteni Váci utca. Szerettem volna megmutatni nekik a város legnagyobb Havaianas boltját, de ez is zárva volt. Aki esetleg nem tudná, a lábujjközötti flip-flop papucsok innen, Brazíliából származnak és ez a cég kezdte el őket gyártani először. Ma már nagyon híresek, és szemben az elég magas európai Havaianas árakkal, itt már 9R$-ért (kb 1000 Ft) is lehet venni egy pár papucsot. Az itteni Havaianas kultúráról viszont sokkal többet lehetne mesélni, szóval ez majd kap egy önálló bejegyzést. Sajnos nem csak ez az üzlet, de majdnem minden zárva volt és az eső is elkezdett esni, így 6 körül el is mentünk haza.

Holnap megnézzük az egyetem campusát, ami hatalmas és mindenképpen megéri kiutazni oda (a látnivalóhoz hozzátartozik a campushoz vezető út is, ami tulajdonképpen a kurvák egyik legkedveltebb negyede :D). Utána elmegyünk a Mercado Municipal-ba (http://www.mercadomunicipal.com.br/), ami az egyik legnagyobb piac a városban és nagyon híres nem csak a rendkívül változatos kínálatról, hanem az éttermekről is, melyek szintén a piacon találhatóak. Szóval itt meg is ebédelünk és utána visszamegyünk megnézni a papucsokat, ami ma nem sikerült :)

Kedden már repülünk is tovább Foz do Iguacu-ba, ahol 3 napot töltünk a nemzeti parkban a vízeséseknél. Iguacu elhelyezkedésének köszönhetően - ha minden jól megy - 3 országot fogunk érinteni a 3 nap alatt, Brazíliát, Argentínát és Paraguay-t. Sajnos a nemzeti parkon kívül sok mindenre nem lesz időnk sem Argentínában, sem pedig Paraguay-ban, de mindenképpen jó kis kaland lesz három országban is lenni ilyen rövid idő alatt. Szóval következő bejegyzés hamarosan, már kicsit délebbről :)

Egypercesek - Budapest

Tegnap este vacsorázni mentünk páran. Av. Paulistán, a múzeum előtt vártam Géraldine-ra, amikor pár brazil srác elsétált mellettem. Az egyik fiúnak a pólóján pedig ott volt a parlament és a lánchíd sziluettje és nagy betűkkel a felirat: Budapest. Akarva akaratlanul is jól megnéztem és elmosolyogtam magam, a srác pedig visszamosolygott rám...szegény fiú nem tudhatta, hogy a mosolynak semmi köze nem volt hozzá, sokkal inkább a pólóhoz :)

Amit São Pauloról tudni kell - 2. Idősek, kismamák, kisgyermekesek, fogyatékosok...

...ők azok, akiket ebben az országban olyan szinten segítenek és tisztelnek, amiből nekünk, magyaroknak még bőven lenne mit tanulnunk. Ez engem az elején nagyon meglepett, mert Brazíliától mint egy nem túl fejlett országtól nem feltétlenül ezt vártam volna el.

A rászorulók maximális segítése leginkább a tömegközlekedésben nyilvánul meg; kb. az ülőhelyek 20 százaléka biztosítva van a számukra. Egy matrica jelzi az ablakon az ülések mellett, hogy azt a helyet fentartják időseknek (60 feletti nők és 65 feletti férfiak...azért itt különbséget tesznek :), kisgyermekeseknek, kismamáknak és fogyatékkal élőknek. Ezekre a helyekre az emberek általában le sem ülnek, de ha mégis, akkor minden megállóban figyelik, hogy ki száll fel és kérés nélkül azonnal állnak fel, ha valaki számára a helyet át kell adniuk. Szóval az időseknek és kismamáknak nem kell küzdeniük az ülőhelyekért, mint otthon a 47-es villamoson, bár azért hozzátenném, ebből a szempontból Magyarország is jó úton jár (nekem egyre több jó mint rossz tapasztalatom van). A tömegközlekedési eszközökön már a felszálláskor is előre engedik az ún. prioritást élvező embereket. A metró több megállójánál külön sorok vannak a számukra, ahol biztonsági őrök felügyelik, hogy azon az ajtón csak ők szállhassanak fel ezzel is biztosítva a lehetőséget, hogy le tudjanak ülni.

A brazilokról tudni kell, hogy imádnak sorba állni. Mindig, mindenhol, bármennyi ideig hosszú, egyenes és szabályozott sorokban...a kultúra része, ennyi :) Azonban itt is a prioritást élvező emberek kérdezés és tolakodás nélkül mennek a sor elejére, és a sorban állók közül senkinek nincs egy rossz szava sem. A szupermarketekben külön pénztárak vannak a számukra, szóval nem kell sokáig várakozniuk ott sem.

A leginkább meglepő számomra az, ahogy a vakokat segítik. Persze ez nem mindenhol igaz a városban, de az egyik legnagyobb és legforgalmasabb úton (Av. Paulista - én ennek közelében lakom) végig mindenhol be van építve a járdába a vakvezető vonal. Már több vakot is láttam és nagyon jól működik a dolog; kérdezés és segítség nélkül el tudnak jutni bárhová.

Szóval ezen a téren még bőven van mit pótolnunk, hogy a fogyatékkal élőknek, az időseknek és kisgyermekeseknek legalább olyan könnyű legyen otthon is, mint amilyen itt, São Pauloban.

Guarujá

A hétvégét Guarujá-n töltöttük a cserediákokkal és pár brazillal. Guarujá a legközelebbi tengerparti város Sao Paulo-hoz, viszonylag könnyen és gyorsan el lehet jutni (mi a másfél órás utat több mint 3 óra alatt tettük meg...éljen a brazil dugó!!:). A hostel nagyon szuper volt, teljesen új, nagyon tiszta, volt medence és 5 perc séta volt a város legnagyobb, kb 5 km hosszú strandja.

Pénteken este indultunk, már a buszon open bar party volt. Ez annyit jelent, hogy minden ital ingyen van. Ez a fajta bulizás nagyon jellemző itt Brazíliában, a legtöbb egyetemi buli ilyen (befizetsz egy x összeget belépőnek és utána korlátlanul fogyaszthatsz). Mire odaértünk Guarujá-ra már nagyon jó volt a hangulat, így gyors lepakolás után le is mentünk a tengerpartra folytatni a bulizást. Nem sok jobb dolog van annál, mint bikiniben bulizni a homokban az óceán mellett :) Szóval hajnalig ott voltunk, fürödtünk, táncoltunk. Az este egyetlen negatívuma volt, hogy az egyik brazil fiút kirabolták éjjel. Ebben viszont ő is hibás volt, mert Brazíliában alapvető dolog, hogy éjszaka nem járkálok sok értékkel és ékszerekkel, és pláne nem sétálok haza egyedül. Szóval 4 srác odament hozzá éjjel, miközben sétált hazafelé, és elvették tőle a telefonját, a fényképezőgépét, a pénztárcáját 4 bankkártyával, a karóráját és még a törölközőjét is. Jó kis tanulópénz volt...

Szombaton reggeli után - ami egyébként abszolút nemzetközi és tökéletes volt :) - lementünk a partra és egész nap ott küzdöttünk azért, hogy végre szép brazil-barnák legyünk :D na most ebből legtöbbünk esetében inkább a rákvörös verzió valósult meg, de sebaj, lesz abból még barna is. Ott is voltak a szokásos tengerparti árusok, szóval muszáj volt mindenféle dolgot megkóstolni és összeenni, ahogy ezt strandolás közben kell. A helyben grillezett oreganó-s sajt mellett én megkóstoltam egy kicsit extrémebb dolgot is, még pedig a főtt kukoricás jégkrémet. Elég morbid, de halál komolyan nagyon finom, érdemes egy esélyt adni neki! :) Aztán ettünk hagyományos főtt kukoricát is, de itt ezt úgy adják, hogy a szemeket leszedik a csőről, raknak rá margarint meg sót..nagyon finom. A két srácot, akik árulták, sikerült úgy lenyűgöznöm minimális portugál tudásommal és az egyetlen brazil számmal, amit ismerek, hogy még az esti buliban is ezen szórakoztak...mindig jó helyiekkel barátkozni :D Este open bar party volt megint mindenféle itallal és pizzával, és utána buli a parton reggelig.

Vasárnap lementünk a partra, de már reggel látszott, hogy aznap nem lesz olyan jó idő. Végül kb délután 2ig sütött nap, de utána szó szerint leszakadt az ég. Egyébként itt Brazíliában érdemes lenne megnézni egy esőzést, nagyon durva. Szóval megebédeltünk és 5 órakor elindultunk vissza Sao Pauloba.

Hát ennyi volt röviden a hétvége, nagyon jól éreztük magunkat és az biztos, hogy a szervezők kihozták a maximumot (szerintem még többet is) abból a minimális összegből, amit be kellett fizetnünk a három napért.

Egypercesek - Brasileiro Hungaricum

Metróztunk hazafelé a lányokkal a múzeumból, amikor az egyik állomásnál 3 brazil fiú beszállt a metróba. Caroline (francia) nagyon megörült az egyiknek, valahonnan ismerték egymást. Odajöttek hozzánk, beszélgetni kezdtünk. Első kérdéseik között szerepelt a szokásos "honnan jöttetek" kérdés is. Caroline elkezdte sorolni, ki honnan származik. Mikor hozzánk, magyarokhoz értünk, az egyik fiú nagyon megörült, de annyira le volt döbbenve, hogy kisbarátja megelőzte és közölte, hogy a srác beszél magyarul. És tényleg, elmondta, hogy Szegeden tanult és nagyon szereti Budapestet. Mindezt törve, de magyarul! Sajnos sokkal többet nem tudtunk meg, mert nekünk le kellett szállnunk a metróról.

Mégis mennyi esélye van annak, hogy Dél-Amerikában, a közel 20 millió lakosú Sao Pauloban összefutunk a metrón egy brazillal, aki Magyarországon tanult és még beszéli is nyelvet?!? (szerintem ezt csak Zoltán tudná kiszámolni pontosan...;)

Egy igazi Brasileiro Hungaricum!

Amit São Pauloról tudni kell - 1. Biztonság

Úgy gondoltam, érdemes lenne egy ilyen kis sorozatot elindítani, mert rengeteg olyan dolog van itt, ami teljesen más, mint otthon. Olyan alapvető dolgokról fogok írni, mint pl. tömegközlekedés, ételek, éjszakai élet vagy a biztonság. Azért kezdem az utóbbival, mert mindenkinek ez okozza talán a legnagyobb aggodalmat mielőtt Brazíliába jön, és persze akkor is, mikor már itt van! :)

Szerencsére nekem eddig semmilyen rossz tapasztalatom nem volt (lekopogtam jobb kézzel alulról fán, ahogy kell :), de tény, hogy vigyázni kell és sokkal óvatosabbnak kell lenni, mint Európában. Nem érdemes sok készpénzt magadnál tartani, mivel arra felfigyelnek és akkor előbb-utóbb el is veszik :) Mindenhol lehet bankkártyával fizetni, szóval semmi értelme százezrekkel rohangálni. Ugyanez érvényes a drága vagy drágának kinéző ékszerekre, órákra, mobiltelefonra, márkás ruhára, cipőre. Felesleges kihívni magad ellen a sorsot, pláne éjszaka. Ha valaki egyedül van, érdemesebb taxit fogni, mint sétálni és találkozni egy csapat mezítlábas kölyökkel az utcán (komolyan olyanok, mint az Istenek városában, csak nincs náluk fegyver...vagy legalábbis én nem láttam :). De alapvetően egyáltalán nem tűnik olyan vészesnek a város, mint amennyi rosszat hallani lehet róla.

Itt São Paulo belvárosában minden nagyobb épületnél (leginkább a jobb negyedekben) van portás, és sok helyen "zsiliprendszerrel" engednek csak be. Ez kb olyan, mint otthon a börtönökben. Beengednek egy ajtón, ami után meg kell állnod. Becsukják mögötted az ajtót, majd csak ezt követően nyitják ki a következőt, amin keresztül tulajdonképpen bejutsz az épület udvarába. Majdnem mindenhol van szögesdrót is, tehát pl Renatoéknál mikor feküdtünk a medence mellett, konkrétan úgy éreztük magunkat, mint egy luxusbörtönben a minket körülvevő rohadt magas fal és a szögesdrót miatt :D. De a legviccesebb az, ahogy a kocsival be tudsz állni a garázsba (ez nem tudom, mennyi helyen van így, de Renatoéknál ez volt az egyik dolog, amin nagyon meglepődtem). Ott is ugyanez a zsiliprendszer van, viszont mielőtt beengednek, már az első ajtó előtt odajön a biztonságiőr és a kocsin lévő kis chip segítségével regisztrálja, hogy megérkeztél. Közben elkezd veled beszélgetni mindenféléről (foci, időjárás, stb.) és van egy jelszó, amit bele kell foglalnod a válaszodba. Ő ebből tudja, hogy nincs semmi probléma, senki nem bújt el a kocsidban, illetve ha ül melletted valaki, azt Te valóban akarod, hogy bemenjen az épületbe veled. Kb úgy éreztem magam, mint a filmekben :D

Biztonsági szempontból a másik érdekes dolog a bank. Oda csak úgy lehet bemenni, hogy az értékeidet (telefon, kulcs, stb.) berakod egy kis dobozba, majd bemész az ajtón és bent kiveszed a dobozból. Ha mégis benne felejted pl a telefonod a zsebedben, akkor ezt a szenzor érzékeli és blokkolja a forgóajtót, miközben egy hang a fejed felett közli, hogy pakold ki az értékeidet. Mindenhol fegyveres őrök vannak (kezük szigorúan a fegyveren), a legtöbb helyen még a bank külső részén, a pénzautomatáknál is. A pénzszállítás úgy néz ki, mint otthon egy nagyobb kommandós akció. Mikor először láttam, nem is értettem, mi történik. Konkrétan osonnak a fal mellett fedezve egymást, ha az utcán kell vinniük a pénzt a pénzszállító autóhoz. Elképesztő! :)

Hát ennyi lett volna a biztonsági kalauz röviden. Még ezer dolog van, amiről ezzel kapcsolatban lehetne írni, de megpróbáltam összeszedni a legérdekesebbeket. Még nem tudom, mit választok következő témának, de ha valami különösen érdekel, akkor írjátok le nyugodtan kommentben. Könnyebb írni valamiről, amiről tudom, hogy valakit nagyon érdekel! ;)