2010. július 5., hétfő

Tchau Brasil!

Indulok haza...Holnap, azaz kedden 6 órakor Ferihegy 2A! ;)




2010. július 3., szombat

2010. június 30., szerda

Zene - Dia dos Namorados

egy kis brazil zene ízelítőnek! :)


Egyébként tudtátok, hogy Brazília az egyik (vagy egyetlen???) olyan ország, ahol a szerelmesek napja nem február 14? Itt ezt június 12-én tartják és "Dia dos namorados" névre hallgat. A namorado az egyik legszebb szó, amit valaha hallottam....Egyébként pedig ez a nap itt is épp olyan giccses, mint más országokban a február 14 :)



2010. június 27., vasárnap

Utolsó pillanatok

A helyzet sokkal rosszabb, mint Norvégiában volt. Ott én voltam az egyik, aki legelőször ment haza, így csak egyszer kellett elköszönni mindenkitől, egy búcsúbulin kellett ott lenni és elég volt 3 napot végigsírni (az utolsó vizsgámtól a repülőgép indulásáig kb :). Itt viszont én vagyok az egyik, aki utoljára megy haza, szóval lassan két hete mást sem csinálok, mint búcsúbulik, elköszönés, sírás...Utálok búcsúzkodni, akkor is, mikor otthonról megyek el és akkor is, mikor külföldről megyek haza. Nyilván látni fogjuk még egymást az itteniek legtöbbjével, de sosem lesz már olyan, mint itt volt. És bár Sao Paulo és az én kapcsolatom nem volt egy első látásra szerelem (kicsit sem :D) és továbbra is inkább egy szeretlek-utállak kapcsolat, nagyon sok minden fog innen hiányozni és végeredményben nagyon örülök, hogy végig maradtam, mert nagyon sok mindent tapasztaltam/tanultam. Egy hét múlva ilyenkor, már remélhetőleg minden bepakolva és útra készen...






Hát íme a teljesség igénye nélkül, hogy mi is az, ami nagyon fog hiányozni Brazíliából (nem fontossági sorrendben):

  • a brazil emberek, akik mindig pozitívak, elégedettek mindennel, mosolyognak és bármikor készen állnak meginni egy caipirinhat, sambázni, bulizni és nyilván sosem dolgozni ;)
  • a frissen facsart gyümölcslevek nagyon olcsón, bármilyen gyümölcsből, bárhol és bármikor
  • a bulik, amik ha lehet még őrültebbek, mint Budapesten
  • a nap, a meleg és a tengerpart, ami mindig elérhető közelségben van, még ha Sao Pauloban szakad is az eső
  • Renato és a családja, akiknek talán a legtöbbet köszönhetek és a legtöbbet segítettek nekem
  • Naninha, Doca, Uly és Anna, akik tulajdonképpen márciustól a családom voltak
  • Noemia, aki hetente háromszor kitakarít nálunk (na ez nagyon fog hiányozni otthon :D)
  • a narancsos-sárgarépás joghurt és a Coca-Cola Light Plus
  • rodizio sushi (korlátlan fogyasztás) és churrasco (tipikus brazil grill, szintén korlátlan fogyasztás)
  • a kedvenc Lanchonete-m (tipikus brazil "étterem"), ahol a pincérfiúk lelkesen integetnek akkor is, ha csak elsétálok előtte és imádják, ha portugálul beszélek hozzájuk (nem is értem, mi vicces van ebben :D ), ezért folyton kérdeznek és beszéltetnek
  • file de frango com fritas, arroz, feijao e salada, avagy a tipikus brazil ebéd: grillcsirke sültkrumplival, rizzsel, feijaoval és salátával 10 reálért
  • az open bar partyk, ahol belépőt kell fizetni és utána korlátlan a fogyasztás (ez itt nagyon hasznos, mert előre megveszed a jegyed és nem kell magaddal már több pénzt vinned, amit elrabolhatnak...)
  • silent partyk, ahol 3dj játszik egy időben és te döntheted el, hogy mit akarsz hallgatni a saját füllhallgatódban
  • és persze nagyon sokan, akik rögtön, később, vagy csak a legvégén, de barátok lettek (a teljesség igénye nélkül): Hanna, Lívi, Ferdinand, Bertrand, Peti, Kristiina, Juliano, Cristina, Pierre, Am, Émilie, Sabine, Madeleine, Fabienne, Aimee, Daniel, Sheila, Ruthie
És persze sok minden van, ami egyáltalán nem fog innen hiányozni és ami sokszor nagyon idegesítő és dühítő volt és lényegesen megnehezítette ezt az 5 hónapot. Na de ezeket majd egyszer máskor...;)

2010. június 22., kedd

Born to be wild - Dzsungel túra - Extra bejegyzés



Hát mégsem úsztuk meg Amazóniát következmények nélkül. Nyilván mindenki tudja, hogy elég nagy eséllyel lehet elkapni elég sok mindent arrafelé, pláne nekünk a kényes és civilizációhoz szokott európai szervezettel. A lányok nagy részének semmi problémája nincsen, de sajnos a német lány, Sabine elég jó kis "csomagot" hozott haza.

Erős hasfájása és magas láza volt már pár nappal azután is, hogy hazaértünk, de egészen hamar jól lett. Viszont egy héttel ezelőtt ismét előjött, így elment kórházba. Az első kórházban nem igazán tudták megállapítani, mi baja (no komment), de adtak neki valami gyógyszert, ami persze nem hatott. Aztán két nappal később elment az egyetemi kórházba, ahol megállapították, hogy sajnos férgek vannak a gyomrában. Semmi komoly (nekik...:S), gyógyszerrel ki lehet őket írtani, de akkor is. Sose jó, ha valamilyen más élő dolog van benned! :S

Bár ez még mindig jobb, mint a kis halacska, a candirú. Ugyanis ha Amazóniába mész, valószínűleg mindenhol e kis hal sztorijának elmesélésével kezdik az utat. Ugyanis candirú nagyon picike és az a szokása, hogy beleúszik más halak kopoltyújába és ott kimereszti hegyes túskéit és a felsértett erekből táplálkozik. Fogpiszkálóhalnak is szokták pont ezért hívni. Egyébként pedig szereti az ammóniát is. Éppen ezért nem szabad soha a vízbe pisilni ott (máshol sem :D), mert a hal a húgyvezetéken keresztül felmászik a szervezetbe (leginkább férfiakra jellemző). Sokan ezt egyébként vitatják, de minden esetre jobb félni mint megijedni. Elég undorító... :S


2010. június 20., vasárnap

Foci VB

...ami mindenkit lázban tart még pár hétig. Legalábbis azokat, akik szeretik a focit vagy az országuk részt vesz a vb-n. Na az előbb említett okok hiánya miatt engem egészen eddig kicsit sem érdekelt a foci és a vb-n is általában csak a döntőt néztem meg, de itt Brazíliában még nekem is sikerült elköteleződnöm eme csodás sport (hahahaaa :D) mellett. Bár - ahogy Ágnes szokta volt mondani - még most is a meccs végi mezcserét várom a legjobban! ;)

Az, hogy foci, teljesen új értelmet nyert számomra Brazíliában. Itt az emberek fociznak éjjel-nappal, utcán, focipályán, iskolában, favellában, cipőben, mezítláb...a kulcs az egy darab labda, a többi részletkérdés. A foci vb pedig...hát, megpróbálom leírni, de ezt képtelenség elmesélni, tapasztalni kell.

Az összes brazil ismerősöm mondta előre, mennyire őrült lesz Brazília a vb alatt, de ezt még álmaimban sem mertem volna gondolni. Mindenhol sárga és zöld cuccokat lehet kapni, a város tele van duda és zászlóárusokkal, de minden egyéb dolgot meg lehet venni brazil színekben, amit csak el tudtok képzelni. Az összes bolt/étterem/kórház/önkormányzati épületek/lakóházak/metróállomások, szóval minden fel van zászlózva és "focilabdázva". Nagy kivetítők vannak a városban mindenhol, amik nem csak a brazil meccsek alatt működnek. Például Av. Paulista-n este a játékosokat mutatják be.




Az éttermek és bárok nagyon fel vannak készülve a meccsekre és az ebből származó hatalmas bevételre. A brazil meccsek alatt szinte sehova nem lehet bemenni ingyen, sőt a legtöbb helyen viszonylag magas belépőért 90 perc foci mellett 90 perc open bar, azaz korlátlan fogyasztás vár mindenkit (ez mondjuk többnyire csak sör, szóval szerintem nem éri meg...). Az emberek már a meccs napján reggel megőrülnek, én 6 órától aludni sem tudtam a hangzavartól. Mindenki brazil pólóban van, és vuvuzelázik megállás nélkül. Ez a vuvuzela élőben is éppen olyan idegesítő, mint a tvben lehet hallani a meccsek alatt, egyszerűen szörnyű.

A legdurvább az, hogy a vb brazil meccsei alatt senki sem köteles dolgozni Brazíliában. A vállalatoknak és boltoknak előre bele kell kalkulálniuk az üzleti tervükbe, hogy ezekben az órákban senki nem dolgozik. És ez így igaz, 3:30-kor kezdődött az első meccs, 3 órakor minden bezárt azokon az éttermeken és bárokon kívül, ahol lehetett nézni a meccset. Elképesztő, hogy ilyen van, azért ezt Európában nem lehetne megcsinálni :D Persze az emberek kötelesek ledolgozni a focimeccs miatt elvesztett órákat, vagy levonhatják a szabadságukból is. Egyedül a tömegközlekedés nem áll meg ilyenkor, déltől Sao Pauloban a tömegközlekedési társaság a teljes buszflottát munkába állítja annak érdekében, hogy az emberek biztosan időben eljussanak oda, ahol a meccset nézni szeretnék.

Mi az első meccset (Brazília vs. Kórea) Ferdinand lakásában néztük kb 40-en. Ő aznap utazott haza, szóval az egész kevésbé szólt a vb-ről, mint a búcsúzkodásról, de így is nagy élmény volt. Velünk nézte a meccset kb 25 brazil is, akik teljes odaadással és hatalmas sörmennyiséggel figyelték az eseményeket, még csak beszélgetni is alig beszélgettek egymással :D A meccset egyébként Kassai vezette. Mikor én ezt megláttam, nagyon megörültem és a brazilok pedig nagyon kinevettek. Közölték, hogy nem az a nagy dolog, ha játékvezetőként képviseltetve van az országom, hanem ha az egész csapat ott van és teljesít. Öntelt latinok, de azért valahol igazuk van! :)





A második meccset (Brazília vs. Elefántcsontpart) egy bárban néztük. Fogalmam sincs, mennyien voltak, de nagyon-nagyon sokan. Vila Madalena-ban van ez a bár, ahova mentünk a cserediákokkal. Ez a negyed Sao Paulo bár és étterem negyede, szóval az utcák tömve voltak emberekkel és minden bár előtt hosszú sorok vártak a bejutásra. Brazília lőtt 3 gólt, volt verekedés és Kaká is kapott egy piros lapot az elefántcsontparti színészkedés miatt, szóval élmény volt ennyi brazillal együtt nézni a meccset. :D A himnuszt lelkesen elénekelték, majd az elefántcsontparti himnusz alatt a bár samba zenekara teljes hangerővel terelte el a figyelmet. Minden gólnál 10 percig ünnepeltek, erről van is egy videó lejjebb. Sajnos a bár csak egy nagyon pici része látszik (mi az emeleten voltunk), de a hangulat valamennyire átjön így is.

A következő meccs pénteken lesz. Azt a belvárosban szeretnénk megnézni, ahol óriáskivetítőn több ezer ember nézte együtt ma is a meccset. Nemzeti ünnep itt most majdnem minden nap :D



ui.: A következő foci vb egyébként itt, Brazíliában kerül megrendezésre 2014-ben. Már most mennek a tárgyalások a favella vezérekkel a bűnözés visszaszorítása érdekében (ez nagy kihívás lesz...:), és viszonylag sikeresnek bizonyulnak. Véleményem szerint Brazíliának még sok problémát meg kell oldania, hogy alkalmas legyen egy vb-nek otthont adni, de ha ez Dél-Afrikának sikerült, akkor itt is menni fog. Itt vannak a stadion tervek, érdemes vetni rájuk egy pillantást:

http://www.youtube.com/watch?v=vG5XQRfJOo8&feature=related

2010. június 15., kedd

Egy kis kitérő

Csak mert ezt mindenképpen le kell írnom...Egy évvel ezelőtt pár, többnyire végzős Közgázos lánnyal megalapítottunk egy diákszervezet, amely a fiatal nők karrierépítését szándékozik elősegíteni különböző programokkal, lehetőségekkel, vállalati kapcsolatokkal és szakemberek segítségével. Idén a Maxima felhívására egy pályázatot nyújtottunk be, melynek eredményeképpen 1192 (!!!!!!!) pályázó közül minket választottak meg az Év Női Klubjának 2010-ben. Tekintettel arra, hogy a szervezet nagyon fiatal és még kevés lehetőségünk volt bizonyítani, ezt nagyon nagy dolognak tartom és nagyon büszke vagyok a lányokra, hogy ezt ilyen rövid idő alatt elérték, elértük.

Az ezen a héten megjelent Maximában találhattok egy rövid cikket (képen csatolva), melyet egy 4 oldalas cikk fog követni a két hét múlva megjelenő számban. Szóval ha érdekel bárkit is, akkor keressétek az újságárusoknál! :)

Egyébként pedig:



Nézegessétek bátran, pláne a blogot, ami nem olyan régen indult és szerintem nagyon érdekes témákat hoz fel. Érdemes belenézni, kommentelni! ;)





2010. június 9., szerda

Sao Paulo Fashion Week 2010

Utazni már sajnos nem fogok a maradék egy hónapban (4 hét múlva ilyenkor már Uszódon leszek a családdal, és pakolok a másnapi Balcsira, ahol 5 napot töltök a barátaimmal...jupppiiiii :), így megpróbálom megtalálni ennek az élhetetlen városnak azokat a jó pontjait, amik élhetővé, sőt élvezhetővé teszik. :) Mert vannak ilyenek, még ha néha nehezen is tudom elhinni és még nehezebben találom meg őket. A fociról és a vb-ről már elkezdtem egy bejegyzést írni, de ahhoz még gyűjtök egy-két érdekes infót a kezdésig. Szóval kezdjük a lányokkal... :)

Tegnap, azaz június 8-án kezdődött el a Sao Paulo Fashion Week 2010 (http://ffw.com.br/spfw), ami a tavaszi, nyári kollekciót mutatja be. Ezt akkor is érzékelné az ember, ha nem tudna róla, mert a város konkrétan tele van 2 méternél magasabb és 40 kilónál könnyebb lányokkal. Én nem vagyok valami nagydarab, de komolyan rosszul érzem magam, mikor ezek a lányok elsétálnak mellettem...Ma Uly mondta, hogy elvinne pénteken a Fashion Week egyik hivatalos partyjára, mert valószínűleg tud rá belépőt szerezni. Először teljesen belelkesültem, aztán jöttek a szokásos kérdések, hogy úristen mit fogok felvenni egy ilyen helyre és stb...na de kezdjük ez elejétől.

Sao Paulo Fashion Week (SPFW) először 1996-ban került megrendezésre és azóta Latin-Amerika legfontosabb divattal foglalkozó rendezvényévé nőtte ki magát. Az Ibirapuera Parkban rendezik meg, ami szerintem egy elég extrém helyszín egy Fashion Week-nek, de ugyanakkor nagyon jó ötletnek is tartom. Feltéve, ha ennek ellenére tudok majd menni futni holnap is. :) Az SPFW-t nem csak Dél-Amerikában ismerik el, de ugyanakkor a világ legnevesebb divathetei között tartják számon a párizsi, milánói, londoni és new york-i hetek mellett. Sok híres modell, tervező és márka is megfordult már itt. Az SPFW-t évente két alkalommal rendezik meg. Az őszi/téli kollekciót januárban mutatják be, a tavaszi/nyárit pedig ilyenkor, júniusban. A rendezvénybe kezdetben nem fektettek különösen jelentős összeget (600.000 R$ körül), viszont nagyon rövid idő alatt hatalmas sikert futott be, így ma már több, mint 5 millió reál a költségvetés. Azért az nem kevés, 640 millió forint körül van.

Válogattam ide néhány képet egy olyan híres brazil designertől, akinek modelljeivel ma megnyitották a kifutós bemutatókat. Tufi Duek 1954-ben született Nilópolisban (Rio de Janeiro állam) és két nagyon népszerű márkát (Triton és Forum) is alapított Brazíliában. Egyébként a ruhái abszolút viselhetőek egy hétköznapi embernek is, és az árak sem annyira magasak a designer termékekhez képest. A cipőkre és táskákra egyébként külön érdemes figyelni, nekem azok a kedvenceim. Hát íme egy kis ízelítő a 2010 tavaszi/nyári Tufi Duek kollekcióból!











2010. június 6., vasárnap

Sao Paulo Pride Parade 2010

Vasárnap rendezték meg 14. alkalommal Sao Pauloban a Pride Parade elnevezésű rendezvényt, ami a homoszexuálisok felvonulása és rendezvénysorozata. De talán kezdjük a legelején...

Itt, Dél-Amerikában a homoszexualitás teljesen más, mint Európában. Az, hogy két lány vagy két fiú megcsókolja egymást éppen olyan normális, mint amikor egy lány és egy fiú teszi ugyanezt. Az embereknek nem kell elrejteni az érzéseiket, mert biztosak lehetnek benne, hogy emiatt senki sem fogja őket leszólni, vagy ami még rosszabb, megtámadni az utcán. Eleinte nekem nagyon furcsa volt ez a nyíltság annak ellenére, hogy soha semmi bajom nem volt a melegekkel. Sőt volt már nem is egy meleg barátom, köztük például Roberto, aki szintén Amerikából, Mexikóból származik. Naninha (nála lakom itt) fia, Doca is meleg, illetve Uly is, aki minden nap itt van nálunk, szinte már itt lakik; szóval elég sokszor kerültem már melegekkel kapcsolatba. Ahhoz viszont nem vagyok hozzászokva, hogy a melegek ennyire nyíltan vállalják hovatartozásukat az utcán is...sajnos! Jó lenne, ha Európában is ez ennyire elfogadott lenne, mert hát ők is ugyanolyan emberek, mint mi...Azon viszont nagyon sokat gondolkodtam, mióta itt vagyok, hogy vajon Európában is van-e ennyi meleg, csak félnek kimutatni; avagy ez a dél-amerikai kultúra része és itt valahogy jobban hajlamosak erre az emberek?! Utána fogok olvasni....:)

Szóval a Pride Parade...Sao Paulo melegfelvonulása a világ legnagyobb ilyen tipusú rendezvénye. 4,2 km hosszan tart a felvonulás Sao Paulo legfontosabb utcáin (Av. Paulista, Rua Consolacao, Pca. de Republica), amit emiatt teljes egészében lezárnak ilyenkor és átszervezik az egész tömegközlekedést is. Minden évben külön témát is választanak a parádénak. A 2010 Pride Parade témája: "Vote contra a homofobia!", azaz "Szavazz a homofóbia ellen!". A rendezvény által képviselt mondanivaló mellett nagyon sok fontos brazil személy kiállt, így például maga az elnök, Lula is nevét adta a rendezvénysorozathoz. Több civil szervezet és multinacionális vállalat is kiállt a cél mellett, így pl ma a McDonalds-ok is színes lufikkal voltak feldíszítve.

Délben kezdődött a felvonulás. Nekem kicsit a Budapest Parádéhoz hasonlított, csak itt jóval több pasi-párt láttunk, mint ott :) Volt kb 25 teherautó, mindegyiken dj és táncosok. Iszonyatosan jó volt a hangulat, rengetegen voltak (a 2009-es Pride Parade-en több mint 3 millió ember vett részt), így már délután 2-kor kb olyan volt, mint egy zenei fesztiválon. A sláger Lady Gaga (vajon miért? :) és David Guetta volt, szóval szerintem tulajdonképpen a zenei repertoárt nekem állították össze. :) Engem egyáltalán nem zavart az sem, ahogy az emberek fel voltak (vagy éppen nem voltak:) öltözve körülöttem, kifejezetten jól szórakoztam az extrém fiúkon-lányokon (nehéz volt eldönteni, ki mi...). Azért a fiúk már nem bírták ennyire a látványt, sokan 2-3 óra után elmentek haza. Én ott maradtam a végéig és abszolút megérte! Mindig is tudtam, hogy a melegekkel nagyon jót lehet bulizni, de a mai nap után ez már nem is lesz kérdés többé! :)

Érdekességként még egy rövid szösszenet. Ilyenkor mellékhelységet elég nehéz találni, pláne olyat, ahova az ember szivesen el is menne. Mi is nagyon sokáig keresgéltünk, és végül kikötöttünk a kerületi rendőrkapitányság előtt, ahol sorban álltak az emberek. Vérzű fejű lánytól kezdve volt ott mindenki, akinek ellopták pénztárcáját, telefonját, fényképezőgépét, akármilyét. Mindennapi dolgok Sao Pauloban...Szóval ott ültek az emberek szépen a váróteremben, vártak a sorukra és közben pedig angol nyelvű filmet néztek a tv-ben (ennyi túristára számítottak, akit kirabolnak ma? :D). Mi pedig elmentünk a mosdóba...hol máshol, mint a rendőrségen? :D

Ez a rendezvény hivatalos angol nyelvű honlapja, ha esetleg valaki mélyebben is tanulmányozni kívánná :)


És akkor íme néhány kép. Nehéz volt válogatni, mivel kicsik is nézik ezt a blogot, de próbálkoztam a konszolidált, de mégis valamiért érdekes képek kiválasztásával! :)


Ezen a képen sajnos nem látszik, de az esernyő tetején ott van a foci világbajnokság kupája. Mert hogy azért a parádé erről is szólt, hiszen napok vannak hátra a kezdésig. Egyébként pedig a hölgy egy úr :)



A rózsaszín ruhás hölgyről biztosan eldöntöttük, hogy csak lány lehet. Aztán közelebb érkeztek a teherautóval, és mivel elég magasan volt és szoknyában, egyértelműen megállapítottuk, hogy mégis csak férfi. Az alakját minden nő megirigyelhetné!!! A táblán pedig valami olyasmi áll ,hogy: A kongresszus 9%-át evangélikusok teszik ki. És mi? Szavazz helyesen, szavazz a homofóbia ellen!



És végül mi, szimpatizánsként. A lányok egyébként mondhatni, hogy a legjobb lány barátaim itt. A szőke lány Kristiina Finnországból, mellettem balra Hanna (szintén finn), lent pedig Émilie. Ő kanadai, a másik sao paulo-i egyetemen tanul és vele voltam Buenos Airesben. És sajnos ő lesz az első, akitől el is kell köszönnöm, mert szerdán már utazik haza... :(


2010. június 5., szombat

Born to be wild - Dzsungel túra 5. nap

Utolsó nap, vasárnap, egy kicsit később keltünk fel. Hajnalban szakadt az eső, szóval nem tudtunk volna úgysem elindulni hamarabb. Nagyon jól jött ez a kis engedmény! :) 8 körül megreggeliztünk, elköszöntünk a gyerekektől és elindultunk az utolsó programra.

Meglátogattunk egy indián falut a hajóháztól nem olyan messze. Ez volt az a program, ami nekem egy kicsit túrista szagú volt és kevésbé természetes, de valamiből ugye nekik is meg kell élniük!:) Ezek az őslakos indiánok itt élnek és kézzel készített tárgyakat árulnak, illetve eredeti ősi rituálékat mutatnak be. A törzsfőnök fogadott minket, elmondta a legalapvetőbb dolgokat a faluról és a rituáléról is. Amit mi láttunk, az egy része volt annak a hagyományos rituálénak, amit évente egyszer rendeznek meg és 24 órán keresztül tart. Játszottak mindenféle ősi hangszeren, énekeltek és táncoltak is közben. Minket is belevontak a dologba, ami elég viccesre sikerült, mivel egyáltalán nem tudtuk követni az össze-vissza rohangálásukat. Én konkrétan fotózni sem tudtam rendesen, úgy nevettem egész végig... :D

A rituálé után kifestettek minket hasonlóan, mint ahogy ők ki voltak festve. Ehhez egy olyan gyümölcsöt használtak, amiben természetes festék van, pirosan fog. Ez egyébként naptejként is funkcionál, szóval egész úton visszafelé azon aggódtunk, hogy nehogy megmaradjanak ezek a minták az arcunkon, de szerencsére időben sikerült lemosni. :)

Picit még sétáltunk a faluban a rituálé után, de sajnos indulnunk kellett vissza, mert ebéd után már jött értünk a hajó és vitt minket vissza Manausba. Mivel minden nap ugyanaz az iszapízű hal volt az ebéd, így utolsó nap már csak rizst voltam képes enni gyümölccsel, a hal reménytelen próbálkozás volt. :)

2 óra hajóút után visszaértünk Manausba, ahol volt még 8 óránk visszarázódni a civilizációba (tusolás, rendes vacsi, meg ilyen apróságnak tűnő, de 4 nap dzsungel után hatalmas dolgok:), mert a repülő hajnal 2 órakor indult Brazíliavárosba, ahol még át is kellett szállnunk két óra várakozás után. Szerintem ez volt életem leghosszabb éjszakája. A gépen épp hogy elaludtunk, hozták a kaját, megint éppen alvás, és már meg is érkeztünk Brazíliavárosba. Ott megfagytunk az agyonlégkondizott reptéren, majd a gép a kifutópályáról visszafordult műszaki hiba miatt. Becsületükre legyen mondva, hogy egy órán belül előállítottak egy teljesen új gépet, szóval csak kb 2 órás késéssel érkeztünk meg Sao Paulóba.



Próbálkoztam videó feltöltésével a rituáléról, de sajnos a blog megint nem a jóbarátom és nem töltötte fel...talán legközelebb! :)

Born to be wild - Dzsungel túra 4. nap

A dzsungelben töltött éjszaka egész rövidre sikerült, ugyanis még napfelkelte előtt, hajnal fél 6 körül ébresztett minket a túravezetőnk. Összepakoltunk az előző esti tábortűz után, leszedtük a függőágyakat és már indultunk is. 2 óra csónakázás után érkeztünk arra a helyre, ahol szerintem az egyik legérdekesebb program várt minket! :)

Egy család, aki meglepő módon szintén a semmi közepén lakik egy vízre épített házban, rendszeresen eteti a delfineket, akik emiatt folyton ott vannak a környéken. Ezek a delfinek nem teljesen úgy néznek ki, mint a tengeri palackorrú delfinek, de hasonlóak. Rózsaszín és szürke szinűek és tudtommal ez a faj csak itt, az Amazonasban él. Mikor odaértünk, kb 5 delfin körözött a ház körül. Két srác etette őket hallal, mi pedig úszhattunk közben velük a vízben. Mivel ezek nem betanított delfinek, hanem tulajdonképpen vadállatok, ezért érdemes volt vigyázni velük. Nem olyan barátságosak és játékosak, mint a tengeri delfinek és eléggé tartanak is az embertől egészen addig, amíg látod őket, a víz alatt viszont hozzánk is értek. A víz nagyon fekete, így csak akkor lehet észrevenni őket, amikor már feljönnek teljesen a tetejére, szóval nem egyszer nagyon megijedtünk tőlük, mikor hozzánk értek. Csak egy volt az 5 közül, amelyik kiugrott a halért a vízből, a többi elég tartozkodó volt és a víz alól vette csak el a halat. Nagyon küzdöttek a halért, szóval két lányt meg is haraptak véletlenül...persze semmi vészes, túlélték mind a ketten! :D Nagyon érdekes volt velük úszni, meg kicsit félelmetes is. Delfin, tehát nem tart az ember tőle (tudjuk mi él a köztudatban a delfinekről), de mégis kicsit rémisztő, hogy ott úszik 5 hatalmas állat körülötted és tulajdonképpen az ujjadat is képesek leharapni, olyan erős a foguk. Minden esetre én nagyon élveztem, meg is tudtuk őket fogni meg minden, nagy élmény volt!:)

Miután a delfinek megunták a tapogatást és már éhesek sem voltak, nem nagyon jöttek közel, csak tisztes távolságban úszkáltak körülöttünk. Elég volt nekik annyi belőlünk, szóval kijöttünk a vízből. Megreggeliztünk még ott, majd elindultunk vissza abba a hajóházba, ahol első este aludtunk. Ez olyan 3 órás csónakázás volt, nem igazán éreztük a popsinkat, mikor megérkeztünk! :D Útközben megnéztünk pár hatalmas, több száz éves fát. Elképesztően nagyok voltak, de 1 perc után elég volt a látványból, mert olyan mennyiségű szúnyog volt ott, hogy nem lehetett tovább maradni :S

Itt megebédeltünk és kicsit pihiztünk meg fürödtünk a reggeli koránkelés után. Sajnos kettő körül odaért egy nagy túristacsoport (kb 20 ember), akik csak arra az egy napra jöttek és nagyon túristák voltak, szóval nem nagyon örültünk nekik!:D De tulajdonképpen mindegy is volt nekünk, mert mi indultunk a faluba, ahol harmadik éjjel aludtunk. Voltunk olyan szerencsések, hogy az utolsó estét egy helyi családnál tölthettük, ez nagyon érdekes volt.

A család a vízparton él, a "falutól" fél óra sétára. Nagyon sokan vannak, és nem igazán sikerült kiderítenem, ki kinek a kije, pedig nagyon próbálkoztam. :) Mikor odaértünk, csak a kicsik és a legnagyobb lány volt otthon, aki már nekünk készítette elő a vacsorát. A ház 3 részre volt osztva. A legnagyobb szoba a nappali, itt volt tv is. Az elektromosságot egy éve vezették be, szóval volt hűtő és tűzhely is. A tv-t kb úgy bámulták egész este, mint valószínűleg az európaiak évtizedekkel ezelőtt. A cipőt le kellett venni a bejáratnál, habár semmilyen különbség nem volt a kinti és benti padlózat között (a bentit valószínűleg gyakrabban söprögették, mert tényleg tiszta volt, még ha nem is nézett annak ki :). Tusoló is volt az udvaron, egy nagy vödörszerű valamiben gyűjtötték az esővizet és azzal tusoltak. A vacsora nagyon érdekes volt, mert mi jólnevelt európaiak szépen odaültünk az asztalhoz és késsel, villával ettünk. Ők beültek a tv elé a földre vagy a függőágyakba és ott ettek kézzel, villával, éppen ki mivel.

Gyerekből volt mindenféle korú és nemű, szóval elővehettük gyermeki és felnőttesebb énünket is. Dominóztunk, rajzoltunk, színeztünk velük, tanítottuk őket angolul, és mindent nagyon élveztünk. A legkisebb kislány, Vitória 3 év körüli volt. Próbáltam vele barátkozni, de elég szégyellős volt. Egy idő után viszont magától odajött hozzám, felmászott a padra és beleült az ölembe, szóval onnantól nagy barátok voltunk egész éjjel. :)

Mi a nappaliban aludtunk a függőágyainkban, a család össze-vissza. Volt aki a másik szobában (többnyire a kicsik), volt aki velünk a nappaliban függőágyban vagy csak simán a földön. Szerintem tuti aludtunk 15-en is abban az egy szobában! :D

Nagyon jó volt, hogy ott tudtuk tölteni náluk ezt az estét, mert így legalább azt is láttuk, hogyan élnek itt valójában az emberek. Teljesen természetesen viselkedtek és nem igazán zavarta őket a jelenlétünk (kivéve a gyerekek kíváncsiskodását), szóval biztos vagyok benne, hogy egy normál napjuk/estéjük is így telik.

2010. június 2., szerda

Born to be wild - Dzsungel túra 3.nap

Reggel viszonylag korán, 7 órakor keltettek minket. Kicsit háborogtunk emiatt, de másnap örültünk volna még ennek is... :D Megreggeliztünk, és egy 3 órás dzsungeltúrára indultunk. Ez egy ún. gyógynövénytúra, mivel az esőerdőben található gyógynövényeket mutatja be. Nem gondoltátok volna, mi? :D

Kb. 45 perces csónakázás után kikötöttünk egy helyen, a dzsungel közepén. Iszonyatosan meleg és párás volt az idő, de hosszú nadrágot kellett viselnünk a bogarak és szúnyogok miatt, szóval izzadtunk rendesen. Ahogy sétáltunk az erdőben, mindig megálltunk valaminél, amit meg kellett kóstolni vagy szagolni és megmondani, hogy mi az. Nagyon érdekes volt, mert majdnem mindent rögtön elsőre felismertünk. Így pl. a fát, aminek a kérgéből az izomlazító sportkrémet készítik (én is ezt használom), a kaucsukot (nagyon durva, konkrétan rágó jön a fából :D), vagy a jódot, amit a műtéteknél használnak a sebek fertőtlenítésére. Ettünk mindenféle levelet, amik iszonyatosan rosszak voltak, de mindent meg kellett kóstolni, amiből valamilyen gyógyszert készítenek. :S Ittunk ásványvizet fából, kóstoltunk trópusi gyümölcsöket, mint pl. a trópusi uborka, ami nagyon finom volt. Készítettünk kötelet (már aki képes volt erre... :D) szintén fa kérgéből, szóval sok érdekes dolgot láttunk/csináltunk/kóstoltunk.

A gyógynövénytúra után visszamentünk a hajóházba, ahol megebédeltünk és elkezdtünk készülni az estére. Ugyanis a második estén voltunk olyan bátrak 7en lányok, hogy bevállaltunk egy dzsungeléjszakát. Ettől őszintén szólva egy kicsit tartottunk, de úgy gondoltuk, nem lehet kihagyni. :) Felpakoltunk vizet, ennivalót és függőágyakat, és nekiindultunk a dzsungelnek. Kb két óra hajózás után megérkeztünk egy kis faluba (3 ház), ahol ki kellett fizetnünk a dzsungelhasználati díjat, elég vicces volt :) Ez 2 reál per fő és mindig annak a falunak kell fizetni, amelyiknek a területét használod. Nem tudom mondjuk, hogyan vennék észre, ha nem fizetnél, mikor a dzsungel közepén vagy mindentől fél órára csónakkal, de a szabály az szabály.

Szóval kifizettük ez a díhat, és a fél órás csónakút után kikötöttünk egy helyen, ahonnan egy keskeny ösvény vezetett valahova. Olyan negyed óra séta után elértünk egy kis vízeséshez, ahol végül aludtunk, hiszen a vízesés kiváló zuhany, mint ezt megtudtuk. :) Már elég sötét volt, mikor odaértünk, szóval gyorsan tüzet raktunk és nekiláttunk a kajának. Ezt leginkább a túravezető csinálta, aki fél perc alatt készített egy grillezésre alkalmas valamit fából, amire a csirkét felszerelte, és felrakott rizst is főzni. Összességében olyan 3 óra volt, mire a kaja elkészült, de megérte, nagyon finom lett. Időközben felraktuk a függőágyakat és a túravezető faragott nekünk kanalat fából. A vacsorát így kézzel készített kanállal, falevélről ettük, ennél nem is lehettünk volna naturálisabbak. :D Éjfél körül jutottunk el oda, hogy le tudtunk feküdni aludni. A függőágy egész kényelmes volt, vagy csak mi voltunk nagyon fáradtak, de én nagyon jól aludtam. Leszámítva a kb. 200 szúnyogcsípést, amivel reggel felébredtünk... :S Ez a kép a svéd lány, Madeleine lábairól készült, ő messze nyerte a versenyt, egy lábán 150 csípést számoltunk össze. Hát igen, ez ezzel jár, de hozzá kell tennem, hogy a trópusi szúnyogok rendesebbek mint az európaiak, mert nem viszked a csípésük annyira (legalábbis nekem nem volt vele gondom). De minden esetre nagyon ronda...




2010. május 30., vasárnap

Born to be wild - Dzsungel túra 2.nap

Második nap reggel 8kor indultunk a dzsungelbe. A kikötőből egy kis hajó vitt minket a helyig, ahol első este aludtunk. Odafelé megnéztünk két érdekességet. Az egyik a pont, ahol két folyó egymásba folyik. A Rio Negro víze fekete, míg a másik folyóé fehér. Mind a hőmérségletük, mind pedig az összetétellük más, így nem keverednek, látni lehet a választóvonalat, ahol összefolynak. Fantasztikus! Utána megálltunk még egy helyen, ahol hatalmas vizililiomok (?? :) voltak. Nem tudom megmondani, hányszorosa a normál méretűnek, de tényleg hatalmasak.

Kb 2 óra hajókázás után érkeztünk meg tulajdonképpen a semmi közepére. A folyóra volt építve egy ház, amiben 10 szoba volt. Itt töltöttük az első éjszakát egy amerikai sráccal, egy holland házaspárral (nászúton voltak, a lány nagyon örülhetett a 7 egyetemista lány megérkezésének...:D) és egy brazil lánnyal meg pasival. Elektromosság persze nincs, a szobáknak nem volt rendes fala (minden állat be tudott menni és hát be is ment) és a zuhanyzó tulajdonképpen a folyóvíz felvezetése volt, szóval teljesen mindegy volt, hogy a folyóban fürdesz vagy zuhanyzol :)

Itt megkaptuk a saját idegenvezetőnket, aki 24 órában volt velünk a túra végéig. Ő egy venezuelai srác, aki általában évente 4 hónapot tölt a dzsungelben túrák vezetésével. Nagyon aranyos és közvetlen srác volt, tényleg mindenben rendelkezésünkre állt kora reggeltől késő estig. Szerencsére angolul is viszonylag jól beszélt, szóval ezzel sem volt gond. Egy gyors ebéd után már ültünk is a csónakba és mentünk piranha horgászatra. Emiatt nagyon izgatottak voltunk, de őszintén szólva hamar meguntuk. Iszonyatosan meleg volt, így a piranhak nagyon mélyen voltak a vízben és nagyon ügyesen ették le a horogról a húst fél perc alatt. Összesen kettőt fogtunk, majd tovább is álltunk, ennyi elég volt :D

A piranhahorgászat után elmentünk megnézni a naplementét a madarak szigeténél. Ez fantasztikus volt és nagyon érdekes! Nagyon pici szigetszerű valami a folyóban, ahol a madarak esténként gyülekeznek. Mikor mi odaértünk, kb 10 darab keringett a fejünk felett. Fél órával később már biztosan több mint egymillió madár is volt ott. Majd egyszer csak elkezdtek tömegével zuhanórepülni és leszállni a szigetre, ahol az éjszakát töltik. Nagyon félelmetes volt, kb mint a Madarak c. filmben. :D

8 körül visszamentünk vacsizni, majd este 9kor elindultunk kajmánvadászatra. Mivel Amazóniában a nappal iszonyatosan meleg, így a legtöbb állatot csak éjjel lehet látni. Kajmánt egyet sem láttunk nappal (abban a vízben fürödtünk nappal, ahol éjjel vadásztuk őket), éjjel viszont tele van a víz világító szemekkel. A teljes sötétségben mindenféle kivilágítás nélkül elmentünk a csónakkal egy mocsaras helyre, ahol a víz kb fél méter mély volt. Az idegenvezetőnk kiszállt a csónakból és fél perc múlva két bébikajmánnal tért vissza. Odaadta a kezünkbe, majd elment hozni egy nagyobbat is. A kicsik pár hónaposak voltak, a nagyobb olyan egy év körüli. Megfoghattuk őket, mesélt róluk elég sokat, majd visszaengedtük őket a vízbe.


Éjfél körül értünk vissza a hajó-házba, ahol bezuhantunk az ágyba a pókok és csótányok közé. Annyira fáradtak voltunk, hogy még ez sem érdekelt senkit, mindenki simán elaludt fél perc alatt... :)

A videó a madarak szigeténél készült. Nem adja igazán vissza, amilyen élőben volt, de mégis egy kis ízelítő.


Egypercesek - 2010. május 30.

Mivel tegnap nem mentem bulizni, így ma reggel viszonylag korán fel tudtam kelni. Vasárnap nem szoktam futni, mert nagyon tele van a park. Ma reggel viszont annyira tökéletes futó idő volt, hogy mégis kimentem. Lelkesen futottam a szokásos körömet, hallgattam a zenét, amikor láttam, hogy előttem sétál egy pasi focimezben, körülötte két öltönyös testőr és mindenki fotózza. Fogalmam sem volt hátulról, hogy ki lehet ő, de nem is nagyon izgatott, elég gyakran lehet itt ilyennel találkozni (politikusok is idejárnak pl futni). Aztán kikerültem és hátranéztem azért, hogy mégis ki ő...És nem, nem politikus volt, nem is valami szappanoperasztár és nem is énekes, hanem PELÉ maga. Pelé, minden idők egyik legnagyobb focistája, a háromszoros világbajnok brazil labdarúgó válogatott, aki 1323 meccset és 1281 gólt tudhat maga mögött. Nem igazán akartam elhinni, így itthon megnéztem még rengeteg képet, hogy tényleg tuti ő volt-e az és nincs-e már Dél-Afrikában és stb. Hihetetlen...Azt hiszem, ha Őt láttam személyesen Brazíliában, akkor már láttam mindent! :D

2010. május 27., csütörtök

Born to be wild - Dzsungel túra 1. nap


A dzsungel túra minden egyes napja külön bejegyzést kap, mivel annyira sok minden történt, hogy nehéz egy bejegyzésben mindent leírni. Szóval az első nap...

Kedden éjjel 11 órakor indult a repülőgépünk Manausba, ami az Amazonasban az egyik legnagyobb város és innen indítanak nagyon sok dzsungel túrát. 4 óra repülés után éjjel 2kor értünk oda (1 óra időeltolódás van, tudok számolni :D). A reptéren várt ránk két autó, amit a hostel küldött értünk. Manausról tudni kell, hogy nem éppen a legbiztonságosabb város Brazíliában, így nem túl szerencsés 7 európai lánynak (3 szőke :D) még csak taxit sem fogni az éjszaka közepén. Jah, mert hogy 7-en lányok vállaltuk be ezt a dzsungel túrát, amin mindenki ki volt akadva. Senki nem nézte ki belőlünk, hogy végig fogjuk csinálni :D.


Elég sokáig tartott mindent elintézni a hostelben, így 5 körül feküdtünk csak le aludni. Másnap reggeli után elindultunk a városba, hogy lefixáljuk a dzsungeltúrát. Itt kb mindenki ennek szervezésével foglalkozik, szóval az utcán jönnek utánad és próbálnak meggyőzni, hogy velük menj. Elég idegesítő... Kb 4 utazási irodát kérdeztünk meg. Mindenhol elég magas árakról indultunk, de hamar felvilágosítottuk őket, hogy ne is próbálkozzanak, mert egy ideje itt lakunk már Brazíliában, tudjuk, hogy működik ez. Volt olyan hely, ahol a 4 napos túrát a pasi 1250R$-t akarta eladni, és végül 500 R$-ra alkudtuk le, ami még mindig sok. Végül egy olyan iroda mellett döntöttünk, aminek a vezetője egy holland pasi volt. Az európaiakban még mindig jobban megbízunk, mint a brazilokban és ő adta a legjobb árat is. A 4 napos túráért saját , angolul beszélő idegenvezetővel (24 órában velünk van), minden programmal, étkezéssel és szállással (hahhahaaa :)) összesen 350 R$-t fizettünk, ami kb 38.000 Ft. Én ezt abszolút nem tartom soknak, és szerintem ti sem fogjátok, ha meglátjátok, mennyi mindent csináltunk :)

A pasi elmondta nekünk, mi mindenre lesz szükségünk kint a dzsungelben. Persze mi igazi lányok módjára nagyon felkészültek voltunk, így több minden hiányzott :D. Elmentünk venni esőkabátot, zseblámpát és valamit a fejünkre, mert a folytonosan ezer fokkal sütő nap miatt anélkül nem lehet kibírni. A pasi is eljött velünk, segíteni akart alkudni mindenhol, de elég béna volt. :D

Mire mindent elintéztünk, már kb este 6 volt, szóval a városból nem sokat láttunk, de őszintén szólva az útikönyvem szerint is csak 3 dolog van, amit érdemes megnézni. El akartunk menni még egy utolsó civilizált vacsorára, de ez kb akkora kihívást jelentett, mint anyuékkal éttermet találni Foz do Iguazuban. Konkrétan semmi nem volt nyitva este 8kor. Hosszú keresgélés után találtunk egy éttermet, ami nagyon olcsó volt és nagyon finom is, szóval a vacsi és egy caipirinha után este 11kor már aludtunk is, mert másnap fél 7kor kelni kellett, hogy induljunk ki a dzsungelbe.. ;)

2010. május 17., hétfő

Virada Cultural Paulista 2010


Virada Cultural Paulista egy 24 órás kultúrális rendezvény Sao Paulo belvárosában. Teljesen ingyenes, a város által szervezett, nagyon színvonalas fesztivál. Egyáltalán nem szponzorált, számomra elképesztő, hogy ilyen rendezvény megszervezésére a város önerőből képes. Összesen körülbelül 30 színpadot állítottak fel, és mindenhol más-más stílusú zene szólt a komolyzenétől a legkeményebb rave partyig. Méreteiben szerintem volt olyan kb, mint a Sziget.

Virada Cultural szombaton este 6kor a Buena Vista Social Club (Kuba) előadásával kezdődött. Teljesen sötét volt a színpad, de lehetett hallani, hogy valaki harmónikázik. Kb fél perccel később reflektorral megvilágítottak egy lányt, aki két magas épület közé kifeszített kötélen hintázott és közben harmónikán játszott. Fantasztikus volt, sajnos videót azóta sem találok róla. Egyébként ezt a kifeszített kötelet minden előadás alatt használták a későbbiekben is (pl. volt egy artista lány, meg egy boszorkány is, akit lelógattak a kötélen és úgy ment a söprűjén).

Utána elmentünk egy modern tánc előadásra, ami túl modern volt és nem nagyon értettük :), így hamar ott is hagytuk. Egész este mászkáltunk össze-vissza, voltunk Céu-n (Brazília), The Temptations-ön (USA), és még sok másféle koncerten, amiről fogalmam sincs, hol és mi volt (valaki lenyúlta a programfüzetem és as térképem:), de nagyon jó volt!

A belvárosról tudni kell, hogy az egyik legveszélyesebb része Sao Paulonak. Ezen persze nem segít, hogy több millió ember jön még ide (nem tudom, mennyire látszik a képen, de az ott mind ember), így nagyon durva biztonsági intézkedések voltak...és még így is többünket kiraboltak (engem nem). A legérdekesebb az volt, hogy az egész belváros felett körözött pár helikopter hatalmas reflektorokkal. Az egyik szőke finn lány épp a reagee színpadnál táncolt, amikor a reflektor megállt felette és fél percen belül 4 rendőr volt ott. Közölték vele, hogy ez egy szőke külföldi lánynak nagyon veszélyes helyszín, szóval el kell mennie innen. És el is vezették egy másik színpadhoz. Hát igen, Sao Paulo...

Egészen vasárnap hajnal 5ig bírtuk, amikor is feladtuk az előző napi éjszakázásból eredő fáradtság után (akkor reggel 8kor feküdtünk le :) és elmentünk haza. Vasárnap viszont délután 3kor ismét ott voltunk, mert az ABBA The Show világturnéjának brazil állomása is a Virada Cultural volt. Ez az ABBA hivatalos tribute zenekara és showja, Magyarországon is voltak már 2009-ben kétszer az Arénában teltház előtt, illetve 2010. február 13-án és 14-én az Arénában és Debrecenben a Főnixben. Mi kicsit féltünk tőle, mert ugye az énekesek nem az eredetiek és az ABBA elég karakteres és híres zenekar ahhoz, hogy ez nagyon sokat számítson, de iszonyatosan jó volt. Rengetegen voltak és bár a brazilok nagy része nem nagyon tudta a szöveget (ugye nem beszélnek angolul...svédül meg még annyira sem :D) és ez kisebb nehézséget meg beégést okozott az énekeltetős részeknél, de azért nagyon jó volt a hangulat. Itt volt az a szaxofonos és dobos is, akik még az eredeti ABBA-ban játszottak.

Utána még megpróbálkoztam egy balett előadással, de a felpörgött ABBA hangulat után Csajkovszkij kicsit (túl:) komoly volt, szóval eljöttem haza és megfőztem életem első csirkepaprikását nokedlivel és uborkasalátával. Nagyon jól sikerült, és a lakótársaimnak is nagyon ízlett! :)

Itt van egy kis ízelítő az ABBA The Show-ból:
A minősége elég rossz, de jó kis válogatás és még mi is rajta vagyunk :) A második számnál (I do, I do, I do) két ember keze látszik pár sorral előrébb a levegőben. Ők Cristian (Kolumbia) és Lívi (Magyarország :), mi pedig mellettük, kevésbé kalimpálva :D

2010. május 5., szerda

Ilha Grande és Paraty

Mivel Sao Pauloban rövid időt eltölteni is sok, így pár cserediákkal úgy döntöttünk, hogy a hétvégét a tengerparton töltjük. Mivel elég hirtelen döntés volt, így semmit sem terveztünk meg, de ez így volt tökéletes. Pénteken délután megvettük a jegyünket és este 11-kor indultunk Angra dos Reisbe, ahova 8 óra buszozás után reggel 7-re érkeztünk meg. Ezt a város más néven favella városnak is szokták nevezni, mivel - bár régen nagyon szép kolonális város volt - annyira elterjeszkedtek a favellák, hogy ma már az egész város egy összefüggő favella. Hát nem valami szívmelengető város...Szerencsére csak 1 órát kellett itt maradnunk, mert 8-kor indult az első katamarán Ilha Grande-ba. Ez a sziget Rio de Janeiro állam legnagyobb, legszebb és a túristák által legkedveltebb szigete. Szerencsére most tél van, így nincs túrista szezon, így mi megúsztuk a német és ázsiai túristák tömkelegét. :)

Szombaton elmentünk Lopes Mendesre. Ide lehet menni gyalog is (kb 3 óra túra, amiben hegymászás is van), illetve hajóval is. Mivel mi elég későn értünk oda, így már csak a hajós verziót választhattuk, pedig én nagyon szerettem volna a 3 órás túrát végigcsinálni az esőerdőben. Lopes Mendes a sziget legnagyobb és leghíresebb strandja, ami a szörfösök által nagyon kedvelt. Fürödni a nagy hullámok miatt bent nem is lehetett, csak a parthoz közel eső részeken, de így is nagyon jó volt. Szinte senki sem volt, ezer ágra sütött a nap, az egész napot ott töltöttük. Vasárnap egy másik strandra mentünk, ahova kb 1 órás sétaút vezetett. Nagyon szép volt, az erdőben kellett menni egész egy kis öbölig, ahol a strand volt. Ugyanezen a napon a francia srác elment megmászni a Papagaio nevű hegyet, mely a sziget legmagasabb pontja. Nevét arról kapta, hogy úgy néz ki a teteje, mint egy papagáj csőre, és erről a pontról körbe lehet látni az egész környéket. Sajnos a túravezető nagyon drága volt, nélküle pedig nem lehet feljutni (3 hete egy túrista megpróbálta, azóta sem találják...), így ezt is kihagytam. Abból a szempontból teljesen megérte, hogy útban a strand felé találtunk egy természetes csúszdát. Ez ezen a környéken elég gyakori, a lefolyó víz nagyjából simára mossa a sziklát, így azon le lehet csúszni. Csak ketten voltunk, akik ezt ki akartuk próbálni, és Daniel nem volt elég bátor, hogy az első legyen, így hát ezt nekem kellett bevállalnom. A végeredményt a videón láthatjátok (lehorzsolt kar és láb :D), de nagyon jó volt, az első sikertelen próbálkozás után még nagyon sokszor lecsúsztam.

Vasárnap este az utolsó katamaránnal visszamentünk Angra dos Reis-ba, ahonnan 2 órát buszoztunk Paraty-ba. Paraty szintén egy kolonális város és ez szerencsére meg tudta őrizni ezt a jelleget. A város nagyon pici, egy nap alatt vagy háromszor körbejártuk. Sok látnivaló nincs, de maga a város és az építészet csodálatos. Innen busszal elmentünk egy 20 percre lévő vízeséshez, ami tulajdonképpen szintén egy természetes csúszda, csak sokkal nagyobb. Ez elég ijesztő volt már, mert a tetejéről egyáltalán nem lehetett látni az alját, szóval fogalmunk sem volt, hova érkezünk. Kipróbáltam, nagyon féltem, de túléltem. Viszont egyszer elég volt...:D

Hétfőn este fél 12-kor indult a buszunk vissza Sao Pauloba, ahova reggel fél 5-kor érkeztünk meg. Ez a három nap volt a legköltség- és időhatékonyabb út, amire elmentünk Brazíliában. Ilha Grande és Paraty is maga a természet, az ember akkor sem tudna sok pénzt költeni, ha akarna :) Szóval mindenképpen megérte, pláne Ilha Grande...kb maga a paradicsom! :)



2010. április 30., péntek

Egypercesek - Mert még Brazíliában is híresek vagyunk...

Ezt a szórólapot ma találtuk az egyetem folyosóján a faliújságon. Az egyetemi vizilabda csapatot hírdeti; a szlogen annyit jelent nagyjából, hogy "Nem lenne szórakoztató, ha nem volna nehéz".
De a legfontosabb maga a kép, amin Fenyő Iván, Csányi Sándor és Gesztesi Károly feszít az 1956-ról és a híres véget nem érő magyar-szovjet vizilabda meccsről is szóló "Szabadság Szerelem" című filmben. És mindezt azután találtuk meg, hogy az órán arról beszélt a professzor, hogy a magyarok milyen büszkék az országukra és nemzetiségükre...hát ezek után ne lennénk? :D

www.polofea.blogspot.com


2010. április 26., hétfő

Neked. Rólad. Érted.



Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.


2010. április 18., vasárnap

Buenos Aires

Buenos Airesbe mindenképpen szerettem volna elmenni, mindig is nagyon érdekelt ez a város. Kicsit későbbre terveztem elutazni oda, de a kanadai lány most tudott menni, így hát gyors döntést hozva 5 napot töltöttünk Argentínában.

Vasárnap reggel 6.45-kor indult a repülő, szóval kellemes 4 órás keléssel kezdtük az utat. A szerencse az volt, hogy a gép egyáltalán nem volt tele, szóval simán le tudtunk feküdni a székekre aludni. A hostel első látásra szörnyű volt, de ilyen jó hangulatú hostelben még sehol sem voltam, nagyon jó, hogy ott maradtunk végül (összesen 2000Ft volt per éjszaka és a reggeli is benne volt az árban :))

Délután megnéztük a híres vasárnapi vásárt. Ilyenkor egy egész utcát zárnak le és leginkább kézműves dolgokat lehet vásárolni. Nagyon érdekes volt, olcsó és nagyon jó dolgokat találtunk. Este elmentünk egy steak házba, ahol megettük első argentín steakünket összesen 20 pesoért (ez kb olyan 1000Ft). Hétfőn befizettünk buszos városnézésre, és tulajdonképpen ez éppen elég volt arra, hogy az egész várost megnézzük. Láttuk a város legrégebbi kávézóját, a világ legszélesebb útját (kb 16 sáv és 140 méter széles), obeliszket, Nemzeti Bankot, stb.
La Boca az egyik leghíresebb negyed Buenos Airesben, ott le is szálltunk a buszról. Nagyon szép egyedi házak vannak, mindegyik nagyon színes és barátságos. Mindenhol tangó táncosok vannak, tök jó kis éttermek meg kávézók, szóval nagyon hangulatos hely. Kedden sajnos elkezdett szakadni az eső és a 30 fokból 13 lett, szóval úgy döntöttünk, ez pont jó egy kis vásárlásra. Mivel a bőr dolgok Argentínában az átlaghoz képest nagyon olcsóak, így Émilie mindenképpen szeretett volna venni magának egy dzsekit. Elmentünk egy olyan utcába, ahol semmi más nincs, csak bőr dolgokat áruló üzletek. Nagyon szép dolgok voltak nagyon jó minőségű bőrből és nagyon olcsón, szóval sikeres volt a kabátvásárlás :)

Kedd este tangóestre mentünk. Ez az, ami sajnos nem olyan olcsó, de semmiképpen sem szabad kihagyni. Nekünk sikerült egy egészen jó üzletet kötni az egyik irodával, így VIP helyünk volt. Eljöttek értünk kocsival a hostelbe, majd elvittek egy tangóórára. Ez kb olyan egy órás volt és a 3 alaplépést tanultunk meg profi táncosokkal. Még papírt is kaptam róla, hogy tangózni tanultam Argentínában :D Utána volt egy 3 fogásos nagyon finom vacsora, természetesen ismételten steak. 10kor kezdődött maga az előadás, ami a Sabore a Tango (Tangó íze) nevet kapta. Bemutatták, hogy fejlődött a tangó, volt két énekes és persze Evita is, szóval elég komplex, nagyon jó és nagyon profi előadás volt.

Szerdán még elmentünk egy kicsit várost nézni. Megnéztük a temetőt, ahol Evita teste is van. Ide nem csak ezért, de egyébként is érdemes elmenni, mert teljesen más, mint az európai temetők. Minden családnak van tulajdonképpen egy kis háza, és ezekben helyezik el a koporsókat. Viszont azokat nem teszik a föld alá, szóval még kintről is lehet látni minden koporsót. Emellett pedig az egész temető tele van macskákkal. Nekem egy kicsit morbid volt...
Szerda este elmentünk vacsorázni a La Cabrera-ba. Ez az egyik leghíresebb steak ház Buenos Airesben, mindenki azt mondja, hogy kötelező ide elmenni, ha igazi argentín steak-t akarsz enni. Hát ezt én is alá tudom támasztani, életem legjobb vacsoráját fogyasztottam itt el, pedig nem vagyok annyira oda a steakért. Bár nekünk volt foglalt asztalunk, de még így is kellett várni fél órát. Ezalatt kaptunk egy-egy pohár nagyon finom pezsgőt. Amíg vártunk a steak-re, hoztak előételt is, ami kis pirítósok voltak mindenféle krémmel. A steak-ből Émilie és én 400-400 grammot rendeltünk, a két srác, akikkel mentünk, pedig 800-800 grammot.
Nagyon soknak hangzik és jó nagy is volt, de mivel tulajdonképpen egész nap erre készültünk és nem ettünk semmit, illetve köretet sem adnak a húshoz (kivéve pár falat bébikukoricát, salátát, stb.), így mind a négyen meg tudtuk enni a steak-ünket. Nagyon-nagyon finom volt, és életemben először megkóstoltam véresen is, ahogy a brittek eszik és úgy is nagyon ízlett. Utána még kértünk desszertet is, az is tipikus argentín volt (palacsinta dulce de leche-vel töltve, ez ilyen karamell ízű krém). A számlához pedig kaptunk egy-egy feles Limoncellot, szóval a kiszolgálás max pontos volt (és az ár is, pláne hogy ez az egyik legmenőbb étterem).

Összességében Buenos Aires lényegesen lakhatóbb, sokkal szebb és rendezettebb város, mint amikben eddig Dél-Amerikában jártam. Szóval remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, amikor itt lehettem! ;)

2010. április 5., hétfő

Anyu és Apu Brazíliában - Rio de Janeiro

Először is azzal kezdeném, hogy visszaértem Sao Pauloba...hatalmas dugó volt, a busz nem haladt, így a bőröndömmel sétáltam a zuhogó esőben majdnem egy egész órát a városban. Jó újra itt! :D

A hétvégét Rio-ban töltöttük. Nagyon jó volt, nagyon szép időnk volt és minden lényeges dolgot meg tudtunk nézni. Pénteken délben értünk oda, így délutánra már semmi programot nem szerveztünk a fürdésen kívül. Mivel a hotelünk a Copacabana-tól kb. 10 perc sétára volt, így oda mentünk le. Bár ez a leghíresebb strand ott, azért meg kell jegyezni, hogy elég koszos ez a szakasz. De azért persze óceánnak óceán, szóval jót fürödtünk és napoztunk. :) Szombaton reggel elmentünk apu (és persze anyu és az én :D ) kedvemért a Maracana stadionba. Ez a világ egyik legnagyobb foci stadionja, a foci mekkájának is szokták nevezni. Bár nem vagyok nagy rajongója ennek a sportnak, mégis jó volt látni ezt a stadiont, és pl. megtalálni a múzeum falán Puskást!! A szombat délutánt megint csak strandolással töltöttük, mert a 35 fok alkalmatlan volt a városnézésre. Aznap az Ipanema-ra mentünk, ami szintén nagyon híres Rio-ban és lényegesen szebb is, mint a Copacabana. Vasárnap az idő már nem volt olyan jó, így pont megfelelő volt arra, hogy megnézzük a kötelező látnivalókat. Ha meg tudtuk volna nézni őket...:) Ugyanis voltunk olyan szerencsések, hogy felmentünk a Corcovado-ra megnézni a Jézus szobrot, ami éppen felújítás alatt áll és kb semmit sem lehet látni belőle az álványok és a kifeszített ponyva miatt. Mindegy, a kilátás is szép onnan :D Utána átmentünk a Pao de Acucar-ra (Cukorsüveg-hegy), ahonnan szintén nagyon szép a kilátás. Itt az erdőben is lehet sétálni, ahol láttunk kis majmokat meg rengeteg letörött farkú gyíkot :)

Anyuék gépe ma délután 4-kor indult vissza Párizsba, holnap kb délben már otthon is lesznek. Jó kis nyaralás volt, majd ők biztosan mutatnak sokkal több képet, de itt van pár Rio-ból is:


Anyu és Apu a Maracana-ban


A felújítás alatt álló Jézus


Ipanema


Copacabana a Corcovado-ról/ Pao de Acucar-ról (ezt most nem tudom :S )

2010. április 1., csütörtök

Anyu és Apu Brazíliában - Foz do Iguaçu / Puerto Iguazu

Két és fél napot töltöttünk az Iguaçu Nemzeti Parkban. Bár már kedden ideértünk, de akkor túl késő volt bármire is. Rövid séta és egy kis vásárlás után elmentünk megvacsorázni egy pizzériába, ahol mint utóbb kiderült annyit eszel amennyit tudsz rendszerben működött a dolog és még csokis pizzájuk is volt (ez egyébként nagyon nagyon jó volt).

Tegnap, azaz szerdán megnéztük a nemzeti park brazil oldalát. Itt buszok vittek minket a vízesések közelébe, ahol hosszan lehetett gyalogolni. Nagyon szépek voltak, messzebbről lehetett őket megnézni, illetve egy helyen lehetőség volt arra is, hogy egy kialakított járdán felmenjünk a vízesésre is. A brazil oldalt elég hamar meg lehet nézni, kb 3 óra alatt be is jártuk az egészet. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy még befizetünk egy 4 órás túrába. Biciklivel szerettük volna menni az első, 9 km hosszú szakaszon, de végül az előző napi esőzések miatt a felét gyalog, másik felét pedig kis kocsikon tettük meg. Utána hajókáztunk kicsit az Iguaçu-folyón. Láttunk pár aligátort is, szóval elég fura érzéssel szálltunk be a felfújható gumikajakokba utána :)

Ma átmentünk Argentínába és megnéztük a nemzeti parknak azt az oldalát is. Az argentín oldal sokkal változatosabb, sokkal közelebbről lehet megnézni a vízeséseket és összességében is sokkal több látnivalót nyújt. Hajóval még a vízesések alá is be tudtunk menni, ahol a hatalmas víztömeg miatt nem tudtuk kinyitni a szemünket, de mindenképpen jó érzés volt :) Mindkét oldalon (de főleg a brazilon) voltak ilyen kis furi állatok, amik először nagyon édesek és különlegesek voltak, de a nap végére már nagyon idegesítettek minket, mert megpróbáltak mindent ellopni mindenkitől és mindenhol ott voltak. Íme pár fotó a parkból:



A vízesések a brazil oldalról


Az idegesítő állatokkal, amiknek egyébként nem tudjuk még a nevét sem :)


Az argentín oldalon


Ennél még közelebbre is lehetett menni, csak ott a sok víz miatt nem tudtam fotózni


2010. március 28., vasárnap

Anyu és Apu Brazíliában - Sao Paulo

Anyu és apu tegnap, azaz szombaton reggel megérkeztek Sao Pauloba.Nem tudtunk rögtön becsekkolni a hotelbe, mert a reggel 9 kicsit korai volt ehhez, így nálam vártuk meg a delet. A gyors tusi után egy jellegzetes brazil ebéddel kezdtünk (itt a feijao volt a lényeg, ami ugye bab rizzsel és a brazilok mindenhez ezt eszik...de tényleg mindenhez!!). Utána elsétáltunk az Ibirapuera Parkba, ahol én futni szoktam és ahol egyébként rengeteg látnivaló is van. Ez Sao Paulo legnagyobb zöld területe nagyon szép növényekkel és állatokkal. Itt elkapott minket az igazi brazil trópusi eső, de semmi gond, legalább ezt is látták :) Utána felsétáltunk még Av. Paulistára kicsit körbenézni, de elég fáradtak voltak a hosszú út és az időeltolódás miatt, így egy sör után el is mentek aludni.

Ma reggel megnéztük a szokásos vasárnapi vásárt a Museu de Arte de Sao Paulo (MASP - Sao Paulo szépművészeti múzeuma), majd elmentünk Sao Paulo óváros részébe. Itt megnéztünk pár nevezetességet, mint például a Catedral Metropolitana-t (8000 ember fér be ebbe a templomba), a Pátio do Colégio-t (itt alapították a várost), illetve felmentünk Sao Paulo egyik legmagasabb épületének, az Edifício Itália-nak a tetejére (45. emelet) megnézni a kilátást. Utána leültünk ebédelni, ahol sikerült belebotlanunk nem kevés Sao Paulo FC drukkerbe, akik a mai SPFC kontra Corinthias örökrangadóra készültek. Na most ez a meccs itt kb olyan státusszal bír, mint otthon egy Fradi vs. UTE, szóval el tudjátok képzelni, milyen hangulat volt. Teljesen felpörgették magukat már délután 2 órakor, doboltak, kiabáltak meg minden, csak mint a fradisták...pont annyi rendőr is volt körülöttük :D Minden esetre jó volt ezt látni (távolról :), teljesen biztos, hogy a brazilok abszolút foci fanatisták. :) A végeredmény egyébként 4:3 lett a Corinthiasnak, szóval gondolom utána már nem voltak ennyire boldogok...

Délután még sétáltunk egy kicsit az Oscar Freire-n, ami az itteni Váci utca. Szerettem volna megmutatni nekik a város legnagyobb Havaianas boltját, de ez is zárva volt. Aki esetleg nem tudná, a lábujjközötti flip-flop papucsok innen, Brazíliából származnak és ez a cég kezdte el őket gyártani először. Ma már nagyon híresek, és szemben az elég magas európai Havaianas árakkal, itt már 9R$-ért (kb 1000 Ft) is lehet venni egy pár papucsot. Az itteni Havaianas kultúráról viszont sokkal többet lehetne mesélni, szóval ez majd kap egy önálló bejegyzést. Sajnos nem csak ez az üzlet, de majdnem minden zárva volt és az eső is elkezdett esni, így 6 körül el is mentünk haza.

Holnap megnézzük az egyetem campusát, ami hatalmas és mindenképpen megéri kiutazni oda (a látnivalóhoz hozzátartozik a campushoz vezető út is, ami tulajdonképpen a kurvák egyik legkedveltebb negyede :D). Utána elmegyünk a Mercado Municipal-ba (http://www.mercadomunicipal.com.br/), ami az egyik legnagyobb piac a városban és nagyon híres nem csak a rendkívül változatos kínálatról, hanem az éttermekről is, melyek szintén a piacon találhatóak. Szóval itt meg is ebédelünk és utána visszamegyünk megnézni a papucsokat, ami ma nem sikerült :)

Kedden már repülünk is tovább Foz do Iguacu-ba, ahol 3 napot töltünk a nemzeti parkban a vízeséseknél. Iguacu elhelyezkedésének köszönhetően - ha minden jól megy - 3 országot fogunk érinteni a 3 nap alatt, Brazíliát, Argentínát és Paraguay-t. Sajnos a nemzeti parkon kívül sok mindenre nem lesz időnk sem Argentínában, sem pedig Paraguay-ban, de mindenképpen jó kis kaland lesz három országban is lenni ilyen rövid idő alatt. Szóval következő bejegyzés hamarosan, már kicsit délebbről :)

2010. március 22., hétfő

Egypercesek - Budapest

Tegnap este vacsorázni mentünk páran. Av. Paulistán, a múzeum előtt vártam Géraldine-ra, amikor pár brazil srác elsétált mellettem. Az egyik fiúnak a pólóján pedig ott volt a parlament és a lánchíd sziluettje és nagy betűkkel a felirat: Budapest. Akarva akaratlanul is jól megnéztem és elmosolyogtam magam, a srác pedig visszamosolygott rám...szegény fiú nem tudhatta, hogy a mosolynak semmi köze nem volt hozzá, sokkal inkább a pólóhoz :)

2010. március 21., vasárnap

Amit São Pauloról tudni kell - 2. Idősek, kismamák, kisgyermekesek, fogyatékosok...

...ők azok, akiket ebben az országban olyan szinten segítenek és tisztelnek, amiből nekünk, magyaroknak még bőven lenne mit tanulnunk. Ez engem az elején nagyon meglepett, mert Brazíliától mint egy nem túl fejlett országtól nem feltétlenül ezt vártam volna el.

A rászorulók maximális segítése leginkább a tömegközlekedésben nyilvánul meg; kb. az ülőhelyek 20 százaléka biztosítva van a számukra. Egy matrica jelzi az ablakon az ülések mellett, hogy azt a helyet fentartják időseknek (60 feletti nők és 65 feletti férfiak...azért itt különbséget tesznek :), kisgyermekeseknek, kismamáknak és fogyatékkal élőknek. Ezekre a helyekre az emberek általában le sem ülnek, de ha mégis, akkor minden megállóban figyelik, hogy ki száll fel és kérés nélkül azonnal állnak fel, ha valaki számára a helyet át kell adniuk. Szóval az időseknek és kismamáknak nem kell küzdeniük az ülőhelyekért, mint otthon a 47-es villamoson, bár azért hozzátenném, ebből a szempontból Magyarország is jó úton jár (nekem egyre több jó mint rossz tapasztalatom van). A tömegközlekedési eszközökön már a felszálláskor is előre engedik az ún. prioritást élvező embereket. A metró több megállójánál külön sorok vannak a számukra, ahol biztonsági őrök felügyelik, hogy azon az ajtón csak ők szállhassanak fel ezzel is biztosítva a lehetőséget, hogy le tudjanak ülni.

A brazilokról tudni kell, hogy imádnak sorba állni. Mindig, mindenhol, bármennyi ideig hosszú, egyenes és szabályozott sorokban...a kultúra része, ennyi :) Azonban itt is a prioritást élvező emberek kérdezés és tolakodás nélkül mennek a sor elejére, és a sorban állók közül senkinek nincs egy rossz szava sem. A szupermarketekben külön pénztárak vannak a számukra, szóval nem kell sokáig várakozniuk ott sem.

A leginkább meglepő számomra az, ahogy a vakokat segítik. Persze ez nem mindenhol igaz a városban, de az egyik legnagyobb és legforgalmasabb úton (Av. Paulista - én ennek közelében lakom) végig mindenhol be van építve a járdába a vakvezető vonal. Már több vakot is láttam és nagyon jól működik a dolog; kérdezés és segítség nélkül el tudnak jutni bárhová.

Szóval ezen a téren még bőven van mit pótolnunk, hogy a fogyatékkal élőknek, az időseknek és kisgyermekeseknek legalább olyan könnyű legyen otthon is, mint amilyen itt, São Pauloban.