2010. április 30., péntek

Egypercesek - Mert még Brazíliában is híresek vagyunk...

Ezt a szórólapot ma találtuk az egyetem folyosóján a faliújságon. Az egyetemi vizilabda csapatot hírdeti; a szlogen annyit jelent nagyjából, hogy "Nem lenne szórakoztató, ha nem volna nehéz".
De a legfontosabb maga a kép, amin Fenyő Iván, Csányi Sándor és Gesztesi Károly feszít az 1956-ról és a híres véget nem érő magyar-szovjet vizilabda meccsről is szóló "Szabadság Szerelem" című filmben. És mindezt azután találtuk meg, hogy az órán arról beszélt a professzor, hogy a magyarok milyen büszkék az országukra és nemzetiségükre...hát ezek után ne lennénk? :D

www.polofea.blogspot.com


2010. április 26., hétfő

Neked. Rólad. Érted.



Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.


2010. április 18., vasárnap

Buenos Aires

Buenos Airesbe mindenképpen szerettem volna elmenni, mindig is nagyon érdekelt ez a város. Kicsit későbbre terveztem elutazni oda, de a kanadai lány most tudott menni, így hát gyors döntést hozva 5 napot töltöttünk Argentínában.

Vasárnap reggel 6.45-kor indult a repülő, szóval kellemes 4 órás keléssel kezdtük az utat. A szerencse az volt, hogy a gép egyáltalán nem volt tele, szóval simán le tudtunk feküdni a székekre aludni. A hostel első látásra szörnyű volt, de ilyen jó hangulatú hostelben még sehol sem voltam, nagyon jó, hogy ott maradtunk végül (összesen 2000Ft volt per éjszaka és a reggeli is benne volt az árban :))

Délután megnéztük a híres vasárnapi vásárt. Ilyenkor egy egész utcát zárnak le és leginkább kézműves dolgokat lehet vásárolni. Nagyon érdekes volt, olcsó és nagyon jó dolgokat találtunk. Este elmentünk egy steak házba, ahol megettük első argentín steakünket összesen 20 pesoért (ez kb olyan 1000Ft). Hétfőn befizettünk buszos városnézésre, és tulajdonképpen ez éppen elég volt arra, hogy az egész várost megnézzük. Láttuk a város legrégebbi kávézóját, a világ legszélesebb útját (kb 16 sáv és 140 méter széles), obeliszket, Nemzeti Bankot, stb.
La Boca az egyik leghíresebb negyed Buenos Airesben, ott le is szálltunk a buszról. Nagyon szép egyedi házak vannak, mindegyik nagyon színes és barátságos. Mindenhol tangó táncosok vannak, tök jó kis éttermek meg kávézók, szóval nagyon hangulatos hely. Kedden sajnos elkezdett szakadni az eső és a 30 fokból 13 lett, szóval úgy döntöttünk, ez pont jó egy kis vásárlásra. Mivel a bőr dolgok Argentínában az átlaghoz képest nagyon olcsóak, így Émilie mindenképpen szeretett volna venni magának egy dzsekit. Elmentünk egy olyan utcába, ahol semmi más nincs, csak bőr dolgokat áruló üzletek. Nagyon szép dolgok voltak nagyon jó minőségű bőrből és nagyon olcsón, szóval sikeres volt a kabátvásárlás :)

Kedd este tangóestre mentünk. Ez az, ami sajnos nem olyan olcsó, de semmiképpen sem szabad kihagyni. Nekünk sikerült egy egészen jó üzletet kötni az egyik irodával, így VIP helyünk volt. Eljöttek értünk kocsival a hostelbe, majd elvittek egy tangóórára. Ez kb olyan egy órás volt és a 3 alaplépést tanultunk meg profi táncosokkal. Még papírt is kaptam róla, hogy tangózni tanultam Argentínában :D Utána volt egy 3 fogásos nagyon finom vacsora, természetesen ismételten steak. 10kor kezdődött maga az előadás, ami a Sabore a Tango (Tangó íze) nevet kapta. Bemutatták, hogy fejlődött a tangó, volt két énekes és persze Evita is, szóval elég komplex, nagyon jó és nagyon profi előadás volt.

Szerdán még elmentünk egy kicsit várost nézni. Megnéztük a temetőt, ahol Evita teste is van. Ide nem csak ezért, de egyébként is érdemes elmenni, mert teljesen más, mint az európai temetők. Minden családnak van tulajdonképpen egy kis háza, és ezekben helyezik el a koporsókat. Viszont azokat nem teszik a föld alá, szóval még kintről is lehet látni minden koporsót. Emellett pedig az egész temető tele van macskákkal. Nekem egy kicsit morbid volt...
Szerda este elmentünk vacsorázni a La Cabrera-ba. Ez az egyik leghíresebb steak ház Buenos Airesben, mindenki azt mondja, hogy kötelező ide elmenni, ha igazi argentín steak-t akarsz enni. Hát ezt én is alá tudom támasztani, életem legjobb vacsoráját fogyasztottam itt el, pedig nem vagyok annyira oda a steakért. Bár nekünk volt foglalt asztalunk, de még így is kellett várni fél órát. Ezalatt kaptunk egy-egy pohár nagyon finom pezsgőt. Amíg vártunk a steak-re, hoztak előételt is, ami kis pirítósok voltak mindenféle krémmel. A steak-ből Émilie és én 400-400 grammot rendeltünk, a két srác, akikkel mentünk, pedig 800-800 grammot.
Nagyon soknak hangzik és jó nagy is volt, de mivel tulajdonképpen egész nap erre készültünk és nem ettünk semmit, illetve köretet sem adnak a húshoz (kivéve pár falat bébikukoricát, salátát, stb.), így mind a négyen meg tudtuk enni a steak-ünket. Nagyon-nagyon finom volt, és életemben először megkóstoltam véresen is, ahogy a brittek eszik és úgy is nagyon ízlett. Utána még kértünk desszertet is, az is tipikus argentín volt (palacsinta dulce de leche-vel töltve, ez ilyen karamell ízű krém). A számlához pedig kaptunk egy-egy feles Limoncellot, szóval a kiszolgálás max pontos volt (és az ár is, pláne hogy ez az egyik legmenőbb étterem).

Összességében Buenos Aires lényegesen lakhatóbb, sokkal szebb és rendezettebb város, mint amikben eddig Dél-Amerikában jártam. Szóval remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, amikor itt lehettem! ;)

2010. április 5., hétfő

Anyu és Apu Brazíliában - Rio de Janeiro

Először is azzal kezdeném, hogy visszaértem Sao Pauloba...hatalmas dugó volt, a busz nem haladt, így a bőröndömmel sétáltam a zuhogó esőben majdnem egy egész órát a városban. Jó újra itt! :D

A hétvégét Rio-ban töltöttük. Nagyon jó volt, nagyon szép időnk volt és minden lényeges dolgot meg tudtunk nézni. Pénteken délben értünk oda, így délutánra már semmi programot nem szerveztünk a fürdésen kívül. Mivel a hotelünk a Copacabana-tól kb. 10 perc sétára volt, így oda mentünk le. Bár ez a leghíresebb strand ott, azért meg kell jegyezni, hogy elég koszos ez a szakasz. De azért persze óceánnak óceán, szóval jót fürödtünk és napoztunk. :) Szombaton reggel elmentünk apu (és persze anyu és az én :D ) kedvemért a Maracana stadionba. Ez a világ egyik legnagyobb foci stadionja, a foci mekkájának is szokták nevezni. Bár nem vagyok nagy rajongója ennek a sportnak, mégis jó volt látni ezt a stadiont, és pl. megtalálni a múzeum falán Puskást!! A szombat délutánt megint csak strandolással töltöttük, mert a 35 fok alkalmatlan volt a városnézésre. Aznap az Ipanema-ra mentünk, ami szintén nagyon híres Rio-ban és lényegesen szebb is, mint a Copacabana. Vasárnap az idő már nem volt olyan jó, így pont megfelelő volt arra, hogy megnézzük a kötelező látnivalókat. Ha meg tudtuk volna nézni őket...:) Ugyanis voltunk olyan szerencsések, hogy felmentünk a Corcovado-ra megnézni a Jézus szobrot, ami éppen felújítás alatt áll és kb semmit sem lehet látni belőle az álványok és a kifeszített ponyva miatt. Mindegy, a kilátás is szép onnan :D Utána átmentünk a Pao de Acucar-ra (Cukorsüveg-hegy), ahonnan szintén nagyon szép a kilátás. Itt az erdőben is lehet sétálni, ahol láttunk kis majmokat meg rengeteg letörött farkú gyíkot :)

Anyuék gépe ma délután 4-kor indult vissza Párizsba, holnap kb délben már otthon is lesznek. Jó kis nyaralás volt, majd ők biztosan mutatnak sokkal több képet, de itt van pár Rio-ból is:


Anyu és Apu a Maracana-ban


A felújítás alatt álló Jézus


Ipanema


Copacabana a Corcovado-ról/ Pao de Acucar-ról (ezt most nem tudom :S )

2010. április 1., csütörtök

Anyu és Apu Brazíliában - Foz do Iguaçu / Puerto Iguazu

Két és fél napot töltöttünk az Iguaçu Nemzeti Parkban. Bár már kedden ideértünk, de akkor túl késő volt bármire is. Rövid séta és egy kis vásárlás után elmentünk megvacsorázni egy pizzériába, ahol mint utóbb kiderült annyit eszel amennyit tudsz rendszerben működött a dolog és még csokis pizzájuk is volt (ez egyébként nagyon nagyon jó volt).

Tegnap, azaz szerdán megnéztük a nemzeti park brazil oldalát. Itt buszok vittek minket a vízesések közelébe, ahol hosszan lehetett gyalogolni. Nagyon szépek voltak, messzebbről lehetett őket megnézni, illetve egy helyen lehetőség volt arra is, hogy egy kialakított járdán felmenjünk a vízesésre is. A brazil oldalt elég hamar meg lehet nézni, kb 3 óra alatt be is jártuk az egészet. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy még befizetünk egy 4 órás túrába. Biciklivel szerettük volna menni az első, 9 km hosszú szakaszon, de végül az előző napi esőzések miatt a felét gyalog, másik felét pedig kis kocsikon tettük meg. Utána hajókáztunk kicsit az Iguaçu-folyón. Láttunk pár aligátort is, szóval elég fura érzéssel szálltunk be a felfújható gumikajakokba utána :)

Ma átmentünk Argentínába és megnéztük a nemzeti parknak azt az oldalát is. Az argentín oldal sokkal változatosabb, sokkal közelebbről lehet megnézni a vízeséseket és összességében is sokkal több látnivalót nyújt. Hajóval még a vízesések alá is be tudtunk menni, ahol a hatalmas víztömeg miatt nem tudtuk kinyitni a szemünket, de mindenképpen jó érzés volt :) Mindkét oldalon (de főleg a brazilon) voltak ilyen kis furi állatok, amik először nagyon édesek és különlegesek voltak, de a nap végére már nagyon idegesítettek minket, mert megpróbáltak mindent ellopni mindenkitől és mindenhol ott voltak. Íme pár fotó a parkból:



A vízesések a brazil oldalról


Az idegesítő állatokkal, amiknek egyébként nem tudjuk még a nevét sem :)


Az argentín oldalon


Ennél még közelebbre is lehetett menni, csak ott a sok víz miatt nem tudtam fotózni


video