...ők azok, akiket ebben az országban olyan szinten segítenek és tisztelnek, amiből nekünk, magyaroknak még bőven lenne mit tanulnunk. Ez engem az elején nagyon meglepett, mert Brazíliától mint egy nem túl fejlett országtól nem feltétlenül ezt vártam volna el.
A rászorulók maximális segítése leginkább a tömegközlekedésben nyilvánul meg; kb. az ülőhelyek 20 százaléka biztosítva van a számukra. Egy matrica jelzi az ablakon az ülések mellett, hogy azt a helyet fentartják időseknek (60 feletti nők és 65 feletti férfiak...azért itt különbséget tesznek :), kisgyermekeseknek, kismamáknak és fogyatékkal élőknek. Ezekre a helyekre az emberek általában le sem ülnek, de ha mégis, akkor minden megállóban figyelik, hogy ki száll fel és kérés nélkül azonnal állnak fel, ha valaki számára a helyet át kell adniuk. Szóval az időseknek és kismamáknak nem kell küzdeniük az ülőhelyekért, mint otthon a 47-es villamoson, bár azért hozzátenném, ebből a szempontból Magyarország is jó úton jár (nekem egyre több jó mint rossz tapasztalatom van). A tömegközlekedési eszközökön már a felszálláskor is előre engedik az ún. prioritást élvező embereket. A metró több megállójánál külön sorok vannak a számukra, ahol biztonsági őrök felügyelik, hogy azon az ajtón csak ők szállhassanak fel ezzel is biztosítva a lehetőséget, hogy le tudjanak ülni.
A brazilokról tudni kell, hogy imádnak sorba állni. Mindig, mindenhol, bármennyi ideig hosszú, egyenes és szabályozott sorokban...a kultúra része, ennyi :) Azonban itt is a prioritást élvező emberek kérdezés és tolakodás nélkül mennek a sor elejére, és a sorban állók közül senkinek nincs egy rossz szava sem. A szupermarketekben külön pénztárak vannak a számukra, szóval nem kell sokáig várakozniuk ott sem.
A leginkább meglepő számomra az, ahogy a vakokat segítik. Persze ez nem mindenhol igaz a városban, de az egyik legnagyobb és legforgalmasabb úton (Av. Paulista - én ennek közelében lakom) végig mindenhol be van építve a járdába a vakvezető vonal. Már több vakot is láttam és nagyon jól működik a dolog; kérdezés és segítség nélkül el tudnak jutni bárhová.
Szóval ezen a téren még bőven van mit pótolnunk, hogy a fogyatékkal élőknek, az időseknek és kisgyermekeseknek legalább olyan könnyű legyen otthon is, mint amilyen itt, São Pauloban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése